Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943

körülmények között ez helyesnek is tekinthető és magában rejtheti az újraközeledés’ az egység lehetőségét. Azonban háború volt, mely e vitát is gerjesztette, s az ismételten lépéskényszerbe került magyar történelem nem hagyott időt a jövő öntörvényű kiformálására, hanem azonnali válaszokat követelt, ráadásul a népi mozgalomtól még tőle idegen, politikai kérdésekben is. Ez a magyarázata, hogy az utólagos értékelések a politika mércéjét alkalmazzák a népi mozgalomra, ami méltánytalan, ugyanakkor annak bizonyítéka, hogy e mozgalomnak nagyon jelentős hatása volt a magyar társadalomra, tehát nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy egységes fellépéssel milyen szerepet játszhatott volna az antifasiszta nemzeti egység megteremtésében. E szempontból nézve már nem csupán demokratikus idill a szárszói vita, de a mozgalom megosztottságának is bizonyítéka.

A népi mozgalmon belüli viták okát azonban helytelen lenne egyes írók ún. téves nézeteiben keresni. Közelebb juthatunk az igazsághoz annak figyelembevételével, hogy Németh László, Erdei Ferenc, Veres Péter sőt Nagy István és a többi, gyakorlati politikai tapasztalatokkal nem rendelkező írók is a magyarság előtt álló feladatokat — írói mivoltuknak megfelelően — elsősorban elméleti, stratégiai szempontból vizsgálták, s így nem ismerték fel azt a napi politikai, taktikai szükségletet, hogy leszögezzék: Kétségtelen, a magyarság jövendő sorsát is elsősorban nemzetközi tényezők fogják meghatározni, azonban most nem az a legfontosabb feladat, hogy a kapitalizmus—bolse- vizmus ellentétpárral ijesztgessük egymást, hanem arra kell törekedni, hogy az antifasiszta koalíció győzelme utánra olyan belső, nemzeti összefogást teremtsünk, mely a hazai talajból fakadó társadalmi-politikai megújulásnak úgy tud hangot adni, hogy azt a Magyarországra majdan befolyást gyakorló nagyhatalmak bármelyike kénytelen legyen tudomásul venni. Ehelyett Veres Péter is úgy egyszerűsített, „hogy harmadik oldal mindig és mindenhol van, de sohasem történelemcsináló tényező. (...) A történelmet egymásnak feszülő szélsőségek csinálják. . . A tömegmozgalmak belső logikája: aki nincs velünk, az ellenünk. Ez a politika ábécéje.”40

Túllépve most e hatásos féligazságokon, ha Veres Péter egy pillanatra visszagondol két évvel korábban, épp Szárszón elmondott szavaira, látnia kellett volna, hogy Németh László ugyanarra figyelmeztetett, mint akkor ő: Minden külső hatás ellenére is törekedjünk nemzeti sajátosságaink, azaz magyarságunk megőrzésére. Erre azonban azért nem gondolt, mert Nagy Istvánnal, Darvas Józseffel és másokkal együtt úgy ítélték meg, hogy ilyen veszélytől a háború utáni helyzetben nem kell tartani. Számukra tehát amilyen „világos volt Erdei Ferenc történelmi vonalvezetése a magyar társadalom alakulását illetően, épp annyira vigasztalan volt Németh László előadása. Amit Erdei Ferenc s általában a konferencia az elmúlt két nap alatt társadalmunk továbbfejlődését s a magyarság megmaradását illetően feltárt, s bizalomkeltően megjelölt, azt Németh László összekuszálta, zavarossá tette. Az ő előadásával a konferenciára bevonult a halálhangulat. (. . .) Úgymond, nem lát garanciát egyetlen világnézetű és politikai csoportosulásban sem, amely a magyar nép ügyét őszintén képviselné. Nem más ez, mint nemzeti öngyilkosságra való felhívás." — állapította meg Nagy István, majd leszögezte: a harmadik oldal csak a reakció átmentését jelentheti. „Ezért nincs és nem lehet harmadik oldal, ezért van csak két oldal, illetve két út, amely között a magyarságnak választania kell. Ez a két oldal a haladás és a haladásellenes erőkben felsorakozva vívja szörnyű harcát a világon.”41

A harmadik út kérdését ellenfelei közül Erdei Ferenc értette meg a leginkább, aki észrevette egyrészt, hogy Németh László gondolatai nem a holnap politikai kérdéseire adnak választ, hanem a holnapután általános gondjaira figyelmeztetnek. (Nem vette észre viszont saját és hívei véleményében a holnapután politikai gondjainak holnapivá történt szerencsétlen előrehozatalát.) Másrészt arra a nagyon fontos tényre figyelmez12