Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Raffai Sarolta: Valaki más, Hiányzik már, Halott a holttal szembesül, Ha elrejtőztem (versek)
RAFFAI SAROLTA VALAKI MÁS Fázom. A nap fenn tékozolva már önmagát égeti el — fázom. Ellobbant az az óra amelyben — hittem — rejtezel. Percek ügetőversenyére még mindig záporoz a fény — fázom. A pulzusok kimérten dobolnak józan hétköznapot valaki más érrendszerén. Valaki más. Akárki, bárki lélegzik fuldokolva még s támasztja árván, megadással a tüzes, elporladó kőnek homlokát, s üres két kezét. Valaki más. Mert én csak fázom kifosztottan és védtelen. Miként robbant fel az az óra oly fájdalmasan-hirtelen: jaj nem tudom ma sem, ma sem. HIÁNYZIK MÁR a porcok szép egésze, az opálfényű, bűvös rejtelem, a mozdulatok biztos kecsessége s a bizonyosság: megmaradsz nekem eddig, vagy addig. Számlálni hiába.
/
