Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Raffai Sarolta: Valaki más, Hiányzik már, Halott a holttal szembesül, Ha elrejtőztem (versek)

A Kálvárián sétálgattam lassan. Fölöttem összeértek még a lombok, de jól tudom: én napra nap lebomlok, valami elmúlt. Ma is odavan egy töredék.

Mert semmiségnek tűnő apró jel nélkül nap nem múlik el: hiányzik már a porcok szép egésze, szív bátorsága — a száj nem perel.

Elvadult felhőkuvaszok az égen: felfényiünk néha tündökletesen. Eltűnhetünk csapongó szélsörényben — jössz még velem?

ígérem: felkél a hold nemsokára, opálszelíddé lesz az alkonyat, és ép egész a lombok zárt világa — elsirathatsz.

Én elsirattalak.

HALOTT A HOLTTAL SZEMBESÜL

Hogy mennyire szerettelek? Amint álmot a képzelet, mint az agy tekervényei a nagy ötletet hordva ki —

Most, mint a vak az éjszakát, amint szellemjárást a szél, épp úgy, mint aki már nem él, mert ő megmérhetetlenül.

Halott a holttal szembesül.

Ha szeretlek, szerettelek, csak mint álmot a képzelet, csak mint vágyat a vak remény.

Voltál?

Sohasem éltem én.