Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar nép származása
alakja is van (szuburali, uralo-lapponoid), ez utóbbinál a szerzők álláspontja nem egyöntetű, hogy az uráli vagy a lapponoid jellegek vannak e túlsúlyban, ezen felül az uráli típusnak a szajánival, azaz szélesarcú mongoliddal, a jenyiszeji típussal, azaz az amerindo-szibiridnek és amerikanoidnak is nevezettel (melyből egyes antropológusok az észak-amerikai indiánokat származtatják), ezen felül a kelet-baltival kevert formái is említve vannak, az utóbbinál elsősorban a világos szemszín a többitől eltérő jelleg. Jankó János magyar néprajzos és antropológus szerint, aki az obi-ugorok között vizsgálatokat végzett és koponyákat is hozott haza a Jugán völgyéből, az osztják egy barna hajú, barna szemű ősnép maradéka, mely ugor hatás alá került, ez a nyelvben kiterjedt az egész népre (Lipták, Anthrop. Közi. 1968). Bár a szerzők többsége ennél kissé óvatosabban fogalmaz, de egyöntetű a vélemény, hogy a vogulok és osztjákok ősei a magyarságtól való elválás után jelentős mértékben keveredtek különböző szibériai népekkel, így vitatható, hogy a rájuk jellemző jellegegyüttesek mennyire lehettek gyakoriak a magyarok ugor rétegénél. Lipták Pál nagydoktori disszertációjában (MTA Adattára, D—3801) megadta az ősi ugorok ananjinói kultúrájával kapcsolatba hozható lugovói temető koponyáinak tipológiai megoszlását, mely szerint nyolc koponyából három uráli, három turanid (ezen belül egy erősen mongoloid jellegű turanid), kettő pedig cromagnoid típusú volt, tehát a közép-ázsiai népekre elsősorban jellemző turanid típus gyakorisága már a magyarság ugor rétegénél is azonos lehetett időszámításunk kezdete előtt is, mint az uráli típusé. Lipták nagydoktori disszertációjában utalt arra is, hogy a fésűs-gödrös kerámia műveltség emberére a lappid vonások a jellemzők és ezt ősfinnekkel szokták kapcsolatba hozni, és megemlítetteCsebokszarov véleményét, mely szerint az ugor-magyaroknál egy atlanto-pontusi elem is kimutatható, mely szkita-szarmata hatásra vezethető vissza. A magyarság ősi rétegeinek embertani képe A fentiekben leírtak alapján is látható, hogy a finnugor népek összetételében három típusnak, a kelet-baltinak, a lapponoidnak és az urálinak van a legnagyobb szerepe. A kelet-balti típus Lipták szerint vagy a cromagnoid (1962 után a cromagnoid-A-val azonos) típusból keletkezett továbbfejlődés útján, vagy más típusokkal való keveredés folytán jött létre (Egyetemi tankönyv, 1969). Vizsgálataim eredményei a keveredést támasztják alá (Cumania 1978; 399). Nyugat-Finnországban, Nyugat-Észtországban, Bielorussziában, valamint az Orosz SzSzK.-nak a Leningrád—Moszkva vonaltól nyugatra eső részében a kelet-balti típusnak az a formája a jellemző, melynél a cromagnoid jellegek erősödése észlelhető és eléggé gyakori e változatnak az északi típussal kevert alakja is. (Finnek és skandinávok keveredéséből az ősi szlávokhoz hasonló jellegegyüttesek jöhetnek létre.) A Finnország és Észtország keleti részében, valamint a zürjéneknél és votjákoknál gyakoribb az a kelet-balti forma, melynél mongoloid és uráli jellegek is észlelhetők. A kelet-balti típusnak formákra való bontása általam vizsgált palócföldi népességeknél történt meg (Henkey—Kalmár, Studia Pa- lociorum 1979), figyelembe véve a Nemeskéri által 1943-ban e téren már ,,A magyarság őstörténete” kiadványban (Szerk. Ligeti Lajos) lefektetett alapelvet is. Hat palóc községben elvégzett külön elemzés szerint a kelet-baltiak 55%-a a finn-ugorokra, 45%-a a szlávokra jellemző formákhoz állt közelebb, míg a palócföldi szlovákoknál az arány 46% az 54%-hoz a szláv formák javára. A finnugoroknak tulajdonított gödrös-fésűs kerámia műveltséget a lappid típus túlsúlya jelzi (Magyar őstörténeti tanulmányok, 1977; 235.). Eickstedt szerint (Rassenkunde und Rassengeschichte der Menschheit, 1934) az uráli (europoszibirid) típus a palaeszibirid (bajkáli mongolid) típus és euro- pidek, Lipták szerint a cromagnid típus és mongolidok keveredéséből keletkezett 93
