Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar nép származása
és utal Debec véleményére, aki szerint az egyik mongolid típus az aránylag alacsony arcú, rövidfejű szajáni típus volt (Lipták, Acta Arch. Hung. 1957). Az obi-ugoroknál a szajáni jellegek valóban észlelhetők, de az általam vizsgált uráli típusú magyarok az átlagnál magasabb vagy kifejezetten magas arcuk és állúak és jellemző rájuk az erősen domború tarkó is. Ezek a jellegek a bajkáli típusra mind jellemzők (Bartucz 1938; 474, Lipták: The Avar Period Mongoloids In Hungary, Acta Arch. Hung. 1959). A közép-ázsiai szteppei népekkel (törökökkel, szarmatákkal, szkítákkal) való keveredés már az ugor korban megkezdődött, ezt támasztja alá a lugovói temető koponyáinak vizsgálata is. 615-től kezdve a magyarság finnugor és török eredetű rétege között már tartós együttélés (szimbiózis) alakult ki, megindult az egységes néppé válás az ogur-bolgár (ogur-török) birodalom keretében. A magyarság onogur rétegének embertani összetételére nézve jó tájékozódást nyújthat a Vili—IX. századi volgai bolgárok Bolsie Tarchaniban feltárt temetőjének csontanyaga. Akimova szerint nagy hasonlóság állapítható meg a bolsie tarcháni és a honfoglaló magyar koponyák között. Lipták felsorolja a négy összetevőt is: 1. rövidfejű európai, néhány esetben pamiri vonásokkal, 2. az andronovói típusra emlékeztető cromagnoid, 3. turanid, 4. hosszú és középfejűek csoportja (Megvédve 1969. I. 15-én, MTA Adattára, D—3801), tehát az uráli típus kivételével mindazon jellegegyüttesek említve vannak, melyek a honfoglaló magyaroknál is gyakoriak voltak (Lipták, Acta Arc. Hung 1958). A fent felsorolt négy típus megértéséhez tudni kell azt is, hogy Lipták 1962-től kezdve részben megváltoztatta 1953 és 1961 között használt tipológiai rendszerét, így 1969-ben is csak a turanid típusnak erősen mongoloid jellegű változatát sorolja a turanidok közé, mely az általam vizsgáltak között csak 1/2%-ban mutatható ki, míg e típusnak túlynomóan europid jellegű változatait (az általam vizsgáltak 25.5%-a) cromagnoid-C-nek jelöli. A Lipták tankönyvben utalás van arra, hogy ezen (új) típus komplexumába azokat a cromagnoid formákat sorolja, melyek a cromagnoid-A típus rövidfejűvé válása következtében jöttek létre egymástól függetlenül, így a Dánia őskorában fellelhető „Borreby” típust és a Szibéria bronzkorában előforduló „Andronovo” típust. Megítélésem szerint a Borreby típusnak magyar szempontból csak elméleti jelentősége van, ugyanis nem tudok arról, hogy magyarokon, vagy magyar koponyákon e típust valaki meghatározta volna, viszont a turanid típus az andronovói típusból alakult ki mongoloid keveredéssel (Lipták, Acta Orient. Hung. 1955), tehát a turanid típusnak alaptípusa. Ginzburg szerint az andronovói típusnak turaniddá való átalakulása az időszámításunk utáni első évezredben ment végbe, de gyenge mongoloid keveredés már az I. e. évezred közepétől a szakáknál (szkítáknál) és a korai uszunoknál kimutatható (Homo 1966). Iszmagulov szerint Kazahsztán területén az andronovói típus jellegei túlsúlyban voltak a XII. századig és a mongol jellegek túlsúlya csak a XII.—XVIII. század folyamán alakult ki (Naszelenyie Kazahsz- tana ot epochi bronzü do szovremennosztyi, 1970). Tekintettel arra, hogy a honfoglaló magyarok, valamint a Magyarországra költözött szkíták, szarmaták, besenyők, ku- kunok, jászok elődei mind eljöttek a XII. század vége előtt Közép-Ázsiából, a magyar turanidokra nem lehet jellemző a Kirgizisztánban és Kazahsztán keleti részében is csak a mongol korban, a XII. század után kialakult erősen mongoloid jellegű változat. A honfoglaló magyarság közép-ázsiai elemeivel kapcsolatba hozható második legfontosabb típus, a pamiri, Ginzburg szerint az andronovói tipus grazilizációjából (kecsessé válásából, karcsúsodásából), a (keleti) mediterránok brachycephalizációjából (rövidfejűvé válásából) és a két új forma keveredéséből alakult ki (Homo 1966). A szovjet szerzők által bemutatott képek alapján a török népeknél, valamint hazai vizsgálatok szerint a honfoglaló és mai magyaroknál a szélesarcú andronovói típusból kialakult forma jellegeinek túlsúlya a jellemző. A Lipták által a pamiri típusba sorolt koponyák 94
