Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar nép származása
a turanid típusnak erősen mongoloid jellegű változata és ez részben összhangban van azzal, hogy Iszmagulov (1982) is a kirgiz nőknél mutatja ki az erősen előreálló járomcsont (arccsont) legnagyobb előfordulását (45,7%), viszont kirgiz férfiaknál e forma gyakorisága a kazak átlagnak megfelelő (15,8%). A Miklasevszkaja által bemutatott Fergána völgyi kirgizek (e völgyben a legnagyobb fokú a földművelés Közép-Ázsiában) közel állnak a kazakokhoz és közeledést mutatnak az üzbégek, kara-kalpakok és ujgu- rok felé is. Kara-kalpakok és ujgurok Kara-kalpakokat Osányin közép-ázsiai összefoglalójában (1957, 1958, 1959) és Miklasevszkaja cikkében (1968), ujgurokat Miklasevszkajának és Rücskovnak a Field kiadvány III/2 számában 1968-ban megjelent cikkeiben láthatunk. Mind a kara-kalpakoknál, mind az ujguroknál a turanid típus túlnyomóan europid jellegű változatai, valamint a turanid és a pamíri típus közötti átmeneti formák teszik ki a túlnyomó többséget, a pamíri típus markáns formája csak egy ujgur férfi re jellemző. (A kara-kalpakok a Közép- Ázsiába visszavándorolt besenyők és uzok leszármazottai.) Tadzsikok Tadzsikokat Osányin (1957, 1958, 1959), Miklasevszkaja (1968) és Rücskov (1968) munkáiban láthatunk. Míg Osányin szerint az iráni nyelvű tadzsikokra a pamíri típus a jellemző, de az általa bemutatott képeken szerintem a pamírin kívül jelentős a pamíri és a turanid közötti átmeneti formák gyakorisága is, viszont a Miklasevszkaja által közölt képek alapján a turanid típus nagyobb mértékben jellemző, mint a pamíri, ezen kívül egy személynél a mongoloid típus túlsúlya észlelhető, egy másiknál pedig a keleti mediterrán típusnak turaniddal kevert alakja ismerhető fel, mely a Kiskunságban is gyakran észlelhető. A Rücskov által bemutatott nyugat-pamíri vakhangokra, shugna- nokra és jazgulenekre, akik származás szempontjából a tadzsikokhoz közel állnak, de az utóbbiaknál kisebb mértékben keveredtek török népekkel, fokozódik a pamíri és csökken a turanid jellegek gyakorisága. Őszetek (Kaukázus) Őszét nők fényképeit Field Henry közölte 1953-ban (Peabody Harvard Univ. 48—1) a kaukázusi népek antropológiájával foglalkozó munkájában. Ezek szerint őszét nőknél a turanid típus alföldi változata a leggyakoribb, utána a pamíri típus következik, ezen felül még egy dinaroid forma előfordulása említésre méltó, mely valószínűleg azonosítható lesz az általam a jász eredetű népességeknél meghatározott keleti dinaroid formával (Henkey 1973, 1974, 1979—80). E forma leírására és képeken való bemutatására a közép-magyarországi összefoglalóban is sor került (Henkey, Cumania 1978; 398, 436, 437). Jászdózsai tanulmányomban (Jászdózsa és a Palócság, Eger—Szolnok, 1973; 20) Natishvili-Abdushelishvili és Field művei alapján közöltem az őszét férfiakra jellemző főbb embertani adatokat és azokat összehasonlítottam általam vizsgált Duna—Tisza közi magyar népességekkel. E tanulmányban rámutattam arra, hogy az oszétek nemcsak a jász eredetű magyarokhoz, hanem a többi alföldi magyar népességekhez is közel állnak. Sajnos Field kaukázusi tanulmányában az őszét nőkön kívül csak egy Irakból a Kaukázusba került népcsoport (vallási szekta), a jezidák közül közli a férfiak képeit. Bár az 1968. évi Field kiadványban Abdushelishvili három őszét férfi képeit is bemutatja, melyeken a turanid, a keleti mediterrán és a keleti dinári típus 89
