Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar nép származása
jellegei ismerhetők fel, de a kis esetszám és a gyenge minőségű képek miatt csak az feltételezhető, hogy az őszét férfiakra is nagyrészt azok a típusok jellemzők, melyek a nőknél gyakoriak. Kaukázusi népek Az 1968. évi Field-kiadványban Abdushelishvili a különböző kaukázusi népekhez tartozó 258 férfi arcképeit közli három beállításban (szemben, oldalról és féloldalról), akik többsége az ősi kaukázusi népekhez sorolt grúz. E népek közül még kisebb számban abház, csecsen, ingus, cserkesz, adigé, török-tatár eredetű kabardin (kabard), balkár, karacsáj (hegyi török), nogáj, alán-szarmata eredetű őszét, valamint elég nagy számban örmény férfiak képeit mutatja be. A jó képekkel bemutatott grúz férfiaknál a pamíri típus gyakorisága a legnagyobb, ezen kívül jelentős a keleti mediterrán, a tu- ranid, az előázsiai és a keleti dinaroid jellegek előfordulása is. Field őszét női és Abdushelishvili őszét férfi felvételeinek összevetése után lehetségesnek látszik, hogy a turanid típus túlnyomóan europid jellegű változatai a grúz nőknél is lényegesen gyakoribbak. Ezzel összhangban van, hogy a Kaukázusban járt magyar néprajzos kutatók a turanid típus alföldi változatára emlékeztető vonásokat a grúz nők 1/3 részére tartják jellemzőnek. (Az általam vizsgált olyan magyar népességeknél, melyeknél a turanid és a pamíri a két leggyakrabban előforduló típus, e két típusnak együttes gyakorisága férfiaknál és nőknél egyenlő, de ezen belül míg a pamíri jellegek nagyobb mértékben ismerhetők fel férfiaknál, a turanid típus alföldi és erősen mongoloid jellegű változata a nőknél gyakoribb. A legerősebben „férfias” jellegű típusok, a dinári, az előázsiai és a keleti mediterrán 75—80%-ban férfiakon, míg a „nőies” lapponoid, alpi, mongoloid típusok 75—80%-ban nőkön észlelhetők, a kelet-balti jellegek is kissé nagyobb mértékben jellemzők a nőkre.) Az ősi kaukázusi népekhez tartozó cserkeszeknél és az adigéknél a keleti mediterrán, a török-tatár eredetű kabardinoknál, balkároknál, karacsájonál, nogájoknál a keleti mediterrán és a turanid jellegek emelkedése észlelhető a grúzokhoz képest, a dinári típus nem ismerhető fel náluk és az előázsiai kisebb mértékben fordul elő. Örmény férfiakra az elő-ázsiai típus lényegesen nagyobb arányban jellemző, mint a többi bemutatott kaukázusi népre, de elég jelentős a keleti mediterránok előfordulása is, a pamiroid, turanoid és dinaroid formák aránya a grúzokhoz képest kevesebb. Az embertani szakfényképek elemzésével összhangban vannak a különböző kaukázusi népek járomívszélességével (arcszélességével) kapcsolatos adatok, melyeket Adbushelishvili közölt szintén ebben a Field-kiadványban. A legszélesebb az alán eredetű oszétek, a török karacsájok, balkárok, nogájok, az ősi kaukázusi népek közül a csecsének, az ingusok, a cserkeszek, a grúzok között az északon és északkeleten élő néprajzi csoportok arca. A felsorolt kaukázusi népek és néprajzi csoportok arcszélességének átlaga csaknem teljesen azonos, mint az általam vizsgált magyaroké és bulgáriai tatároké, a török kabardinok és a középső grúz immerétek arca is közel ennyire széles. Field 1961-ben (Ancient and modern man in southwestern Asia II. Univ. of Miami kiad.) közölte az 1950. és 1951 .évi grúziai expedíciók vizsgálatainak eredményeit. E szerint Grúzia területén a termet a legmagasabb az északi, kaukázusi területeken élő oszéteknél és grúz néprajzi csoportoknál (168—171 cm férfiaknál, tehát a magyar átlag körüli), a fej széles és enyhén hosszú, a fejjelző „rövid”, az arcszélesség és az álI- kapocsszöglet-szélesség is itt a legnagyobb, viszont legnagyobb az arc magassága is, a középmagas és a magas határán van (a fej és arc méretei is közel állnak a magyarokhoz az arcmagasság kivételével, mely az oszéteknél és az északi grúzoknál kissé nagyobb). Natishvili és Abdushelishvili (Russian Translation Series I/2, Peabody Museum Cambridge, 1960) Grúzia területén három típust (változatot) különböztet meg, a kaukázusit 90
