Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Rásonyi László: Török eredetű magyar személynevek
RÁSONYI LÁSZLÓ TÖRÖK EREDETŰ MAGYAR SZEMÉLYNEVEK Mielőtt különféle jelentéstani kategóriához tartozó személyneveket sorolnék fel, először tisztában kell lennünk azzal, hogy melyek voltak a török népek és nyelveik. Volt egy déli zóna, amelyhez oguz-türk nyelvek tartoztak. (Az oguz elnevezés az ok ’nyil’-z képzős alakja, és ’törzs’-et jelent. Arra vonatkozóan, hogy a népek törzsi felosztása nyilakkal történt, Németh Gyula sorol fel meggyőző példákat.) Ide tartoztak hajdan a türkök és az ujgurok, velük a karlukok, ma meg a türkmének, azerbajdzsániak, Kisázsiában a szelcsükök és Törökország mai töröksége, az osz- mánli törökök. E zónától északra a kipcsaki törökség nyelvei fejlődtek ki, ezek közül a legfontosabbak a kazak, a kirgiz, özbeg, baskír, kazáni és egyéb tatár, a középkorban pedig a besenyő és a kun (kumán) nyelvek. Ettől a zónától északra hajdan az ogur (bolgár—török) nyelvek. Az oguz névből fejlődött a bolgár—török ogur = ’törzs’ szó, ami pl. a számunkra nagyon fontos on-ogur ’tíz törzs’ népnévben is szerepel. A bulgár—törökben ugyanis igen fontos hangtani jelenség a rotacizmus, vagyis az egyéb török nyelvek szavaiban előforduló z-nek r-ré való fejlődése. Az onogur nyelv mai utóda a csuvas nyelv, az Urál hegység középső vidékén. Ennek mai hangállománya másfél ezer év alatt az onogurhoz képest rendkívül sokat változott, mégis nagy segítségünkre van nyelvünk sok fontos szava eredetének megállapításában. Kelet-Szibériában óriási területen a gyér lakosság nyelve a jakut, mely az évszázadok folyamán a többi török nyelvtől ugyancsak nagyon eltérően fejlődött. A kipcsaki nyelvcsoport nyelveinek többsége alig különbözik egymástól nagyobb mértékben, mint a Nyugat-Németországban kis területen egymás szomszédságában élő poroszok, bajorok és szászok nyelvjárásai. Pedig az oguz nyelveknek és a kipcsaki nyelveknek több ezer kilométer hosszú sávban fejlődve, nagyobb lehetőségük volt a differenciálódásra, az egymástól való elkülönülésre. Meg kell még jegyezni, hogy türknek eredetileg csak az oguz csoport tagjai nevezték magukat. Ä türk szó jelentése ’erő’. Belőle fejlődött a magyar török szó, középkori személyneveinkben is. Azok közül a népek közül, amelyek kelet—nyugati előretörésük során a Kárpátmedencéig és Al-Dunáig jutottak, a hunok, illetve az avarok török nyelvtípusát nem tudjuk közelebbről meghatározni, ryiert tőlük nem maradtak ránk saját nyelvükön írott emlékek és csak nagyon kevés személynevük maradt fenn a görög és latin krónikákban. Utánuk a bolgár—töröknek nevezett ogur népek, uturgurok, kuturgurok és főleg onogurok következtek, akik az ugor csoporthoz tartoztak. Az onogurok- kal együtt jöttek a hozzájuk csatlakozott, de oguz nyelvtípusú bulakok, akik a nyugati türk birodalomhoz tartozó karlukok közül váltak ki. A nagy onogur birodalomból kivált magyar honfoglalók nyomában a már kipcsaki típusú besenyők, ezek sarkában oguzok (magyarul úzok), végül ismét egy kipcsaki nyelvtípusú nép, a Távol-Keletről rohanó kunok érkeztek a Kárpátokhoz. A hunok és avarok rövid idejű itt-tartózkodása után a finnugor eredetű magyar volt az egyetlen nép, amely tartósan megvetette lábát a Kárpát-medencében. Az utánuk következő néphullámok megtörtek rajtuk, illetve a Kárpátok hullámtörőjén. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából egy nagy terjedelmű Onomasticon Turcicum (= Török személynévtár) c. könyvet készítek. Az összehasonlító nyeivé78
