Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Juhász Antal: Búcsú Szentkúton

szegényödött. Látták, hogy nem lehet eltiltani innen a népet. Azóta van Szentkúton búcsú .. A mondát a ma élő idősebbek is apáiktól, nagyapáiktól hallhatták, hiszen az egykori Ferencszállás puszta temploma 1875-ben épült. A legemlékezetesebb szombati szertartás az éjjeli körmenet, amely tíz óra tájban kezdődik. A hívek égő gyertyával a kezükben járják végig a körmenet közel két kilo­méteres útvonalát. Ezalatt az árusok és a mutatványosok sátrainál csöndes beszélgetés, sörözés hallik. Van, aki tévénézéssel tölti az időt, más a gépkocsiülésen vackot készít vagy épp portékáját igyekszik biztonságba helyezni. ;Jí :Jc * Vasárnap reggel hét óra. A parkolásra kijelölt semlyéken egyre szaporodnak a sze­mélygépkocsik, sűrűn érkeznek a kecskeméti, kiskunfélegyházi, szegedi Volán Vállalat különjáratai, melyeket karszalagos férfiak a templomhoz közelebbi térségre irányíta­nak. Az autóbuszokról fekete fejkendős szülikék, idős férfiak, középkorú asszonyok, kis számban fiatalok — előbbiek unokái — kászálódnak le, ünneplősen, még frissükén a korai felkeléstől. Templomi lobogók kerülnek elő, a keresztet vivő férfi vagy asszony köré verődnek és haladnak csoportosan a kegyhely felé. Egy-egy kereszttel 40—50, ritkán 80—100 főnyi zarándoksereg rója az utat. Megkerülik a templomot, utána a buzgóbbak türelemmel várják az istentiszteletet, mások rögvest elvegyülnek a soka- dalomban. A személygépkocsin, motoron, kerékpáron és gyalog érkezők először a kirakodó- vásár sátrai között haladnak el. Némelyek előbb a gépkocsi mellett letelepszenek, s a hazulról hozott elemózsiás bugyrokat megbontva, reggeliznek. A vásárutcán, a cél­lövöldék körül a korán érkezett fiatalok korzóznak. Szemezik egymást és a portékát. A kirakodóvásár és a mutatványosok felől egyetlen kapun lehet a templom körüli bekerített területre jutni. Itt, a kaputól pár méterre már elfoglalták helyüket a koldu­sok. Leghangosabb a második világháború rokkantja: középkorú, cigányos férfi, gyű­rött ruhában, fején mustárszínű honvédsapka. Ül a füvön, előrenyújtja tenyerét, s szól a lemez: „Második világháborús rokkant vagyok, Mária-hívek adakozzatok!” Az idő­sebbek közül van, ki megnyitja a pénztárcáját, de az alamizsna még vékonyan csörge­dezik. Az árkádok alatt éjszakázok már régen talpon lehetnek, hiszen az első mise hajnali öt órakor kezdődött. Gyékény derékaljat csak néhol látni, rajta tizenéves gyermekek pihennek. Egy-két idős asszony még vackán reggelizik, falhoz támasztva pihen a szom­baton érkezett búcsúsok keresztje, hervadt virágkoszorú övezi Nyolc óra tájban újabb különjáratok futnak be. Csépáról negyvenedmagával jött P. I. 72 éves nyugdíjas termelőszövetkezeti tag. — Ötven éve készülök Szentkútra, most jutottam el először. Szegény apám mondta, előbb meg kell kapálni, elvégezni a dolgot. Most megkapáltunk, megpermeteztünk búcsú előtt. — Felesége? — Ő tavaly volt itt Szentkúton. — Mennyibe kerül az út? — Százötven forintot fizettem. Tiszakécskéről két autóbuszon 86 búcsús érkezett. Vezetőjük mozgékony, javakora­beli férfi, de mikor útjukról, hagyományaikról érdeklődöm, idősebb, megfontolt be­szédű embernek adja át a szót: ő az igazi búcsúvezető, a 78 éves Pálinkás István a Kécs- kéhez tartozó Tiszabög tanyaközpontban lakik. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom