Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Juhász Antal: Búcsú Szentkúton
JUHÁSZ ANTAL BÚCSÚ SZENTKÚTON Piros pünkösd napján búcsú volt Szentkúton. Sok ezer ember sereglett össze a kis pusztai templom körötti tágas, akácillatú mezőségre. Ki autóbuszon, ki személygépkocsin, ki vonaton, ki kerékpáron, ki gyalogszerrel kereste föl a két víz közi homokvidék búcsújáró helyét. Mi fajta 1982 májusában e búcsús zarándoksereg? Kétnapos a szentkúti búcsú és pünkösd szombatján, délután hat óra tájban a kegyhely és környéke már teljes készületben várja zarándokait. A kis tanyaközség, Petőfi- szállás belterületén az útelágazásnál alkalmi tábla jelzi a kegyhely felé vezető utat. Az út mentén, akácfákkal körülvett tanyák között a szélben kalászoló rozstáblák hajladoznak, már zöldell a tavaszi vetemény a szökés homokon. Egy kanyarban az útszélen hatalmas kőkereszt magasodik, módos tanyai gazda állíthatta. Két-három kilométernyi út után a tanyákkal tagolt táj kinyílik és a gyepen vásári árusok sátrai tűnnek elő. Néhány tucat bazáros, cukorka- és mézeskalácsárus, kegyszer- és képkereskedő meg lacikonyhás már letanyázott, mások éppen sátorkarót vernek, ponyvát feszítenek, portékáikat rendezgetik. Közelükben, akácokkal határolt térségen az óriáskerék, a hullámvasút, a körhinta tulajdonosa és kilenc céllövöldés cövekelt le. A sátrak között a forgalom még lanyha, csak a céllövöldék felől haitik meg-megismétlődő tompa puffogás. Vadgesztenyefák tömött zöldje és virágfüzéres akácok között bújik meg a kegyhely temploma. Olyan, mint a múlt század végén épült kisebb falusi templomok az Alföldön, csak a tornya alacsonyabb, egészen tömzsi. Főbejárata elé, a lépcsőkre tábori oltárt emeltek. Előtte kápolna épült, amelyben gyertyáktól övezett Mária-szobor körül áhí- tatos asszonyok imádkoznak. A templom előtt két, hosszú, árkádos szín látható. Az estig megérkező hívek ezek alatt találnak éjszakára nyugvóhelyet. Gyékényszőnyeget, szénát terítenek a kibetonozott téglákra, s arra feküsznek. Késő délután még csak négy-öt kisebb asszonycsapat foglalt magának pihenőhelyet. A két árkádos épület között van a legendás „szentkút”, amely fölé oszlopokon nyugvó tetőt emeltek. A kút karját idős ember nyomkodja. Az újonnan érkezők üres üvegeket töltenek meg, némelyek mosdással frissítik magukat. A templomtól alig száz méterre, akácfák árnyékában terméskőből rakott fal előtt szabadtéri oltár, melynek mintaképe a lourdesi Mária-kegyhely lehetett. Előtte lócapadokon és tábori székeken ülve két-háromszáz hívő — egy-egy búcsúvezető irányításával — vallásos énekeket énekel. A késő délutáni órán a ligetes tájon hol templomi énekszó, hol csöndes, békés zsongás hullámzik át. Új csoportok érkeznek és egyre többen a fák tövébe, a fűre telepednek. Állandó a jövés-menés, de még csak pár százan lehetnek. Este nyolckor a helybeli plébános ismerteti a kegyhely történetét. Minden szónak a hagyomány és az élet szabta forgatókönyv szerint meghatározott helye van. A kegyhely eredetmondájának hadd idézzem a népi változatát, amelyet egy jakabszállási parasztembertől hallottam: „Nagy gazdaemberé volt ez a terület. Volt sok száz birkája, szamara, jószága. Földjén egy forrás fakadt. Volt egy pulykapásztorlány, annak jelönt mög Mária a forrásnál. Betemették trágyával, de a forrás mindönt kihányt magából, tiszta lőtt a vize ... A nép möghallotta, százával jöttek, a hírére. A félegyházi papság nem engedte. A gazdának möghalt egyik fia, másik fia, elhullott a jószága, egészen el61
