Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Szerelmes szerepek (Háromszáz fiatal válasza egy szerelmes levélre)
KAMARÁS ISTVÁN SZERELMES SZEREPEK (HÁROMSZÁZ FIATAL VÁLASZA EGY SZERELMES LEVÉLRE) A levél és a válaszadók „Szeretlek. Mit is akarok ezzel mondani? Jaj, de nehéz ezt elmagyarázni! Vágyom utánad, vagyis ember vagyok, aki a másik nemű lénnyel együtt akar teljes emberré válni. Úgy érzem, személyiségem fejlődésében nagy szerepe van a szexualitásnak. Úgy érzem, ennek az erőterében élek és fejlődök. Úgy érzem, nem vagyok elég önmagomnak. Érzem azonban azt is, hogy nem elég ez a hiányérzet a szerelemhez, hanem az odaadás is szükséges. Úgy érzem, hogy a nemi egyesülés nem egyszerűen csak jó, hanem az egész lényemet beteljesítő megismerést is nyújthat. Abban pedig biztos vagyok, kedvesem, hogy akik között megvalósult ez a kölcsönös és kiegészítő megismerés, azok már nem válhatnak el úgy egymástól, mintha semmi sem történt volna közöttük. Arra számítok, találkozásunk jelentős erőket szabadít fel mindkettőnkben, olyan energiákat, amelyek segítségével jobbak leszünk. Nagyon jó érzés szerelmesnek lenni Beléd. Vágyódni utánad, mégis tele vagyok aggodalommal. Sikerül-e hiánytalanul átengedni magam. Úgy érzem, a szerelem lényege a szeretet, de éppen ez teszi a dolgot nehézzé. Rettenetesen nehéz szeretni, mármint önzetlenül szeretni. Tudom, hogy csak akkor találok magamra, ha átmegyek a másikba, és ha átengedem magamat a másiknak. Ez a barátságnál és tulajdonképpen mindenféle emberek közötti kapcsolatnál is fontos. Ha ez nem sikerül, akkor saját korlátáim foglya maradok, vagy Veled együtt kétszemélyes börtönbe kerülök. Képes leszek-e így elengedni magam? Képes leszek-e így rád bízni magam? És Te vajon képes leszel-e? Megbízunk-e egymásban? Nem kerülünk-e egymás fogságába? Képesek leszünk-e átvenni egymástól, amit egymásra bízunk? Lehetnek-e egymással szemben fenntartásaink? Elég-e mindehhez a jó emberismeret? Mekkorát lehet még kockáztatnunk? Mit csinálok megcsúfolt és megcsalt szeretetemmel? Nem lenne jobb csak úgy szeretet és szerelem nélkül, kipróbálnunk egymást?” „Szeretlek, nagyon hiányzol. Hiányzik: elméd, gondolataid, terveid, tested, hiányzik egész lényed. Örökké rád gondolok, a veled töltött nyárra, a napsütésre, az esőre. Úgy érzem, nélküled semmi vagyok, veled kiteljesülök. Hiányzik a hangod, a gyengédséged, a nőiességed, a szemérmességed. Bízom benned, szerelmedben, tisztaságodban. Szeretnék újra együtt lenni veled, együtt kelni, együtt enni, együtt fürdeni, mindent veled együtt csinálni. A hét végén elmegyek hozzád. Szeretlek, sietek, repülök hozzád” — válaszolta egy harmadikos gimnazista a fiú. „Minden ágyba mártott test, érzelméből annyit veszt, amennyi az általa kilelkizett vágy súlya. Azaz: drága szerelmem, gyakorold, ne magyarázd” —válaszolta egy harminchároméves műszaki főiskolás férfi. „17 éves vagyok, és úgy érzem osztálytársaimnál e téren többet tudok. Egy éve járok egy fiúval. Régebben fiúkapcsolataim két hetes nagyságrend körül ugrándoztak. Ebbe a fiúba szerelmes vagyok, és ő is belém. Tudom, pedig nem mondta, nem is írt soha szerelmes levelet. A nemi életet én is szeretem, rendszeresen élem, de ezt semmiképpen nem helyezném ennyire előtérbe, mint ez a levél, mert ez csak a szerelemmel párhuzamosan élhető. Vagány, laza lányként ismernek, de én nemi életet csak azzal a fiúval élek, 74
