Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Szerelmes szerepek (Háromszáz fiatal válasza egy szerelmes levélre)
aki iránt érzek is valamit. Az utolsó kérdés a kamaszok és üres lelkű emberek kérdése. Undorító. Érzelem nélkül a nő nem is élvezheti. Ez a levél egy baklövés, sőt gyávaság, hiszen szóban nem meri elmondani érzelmeit” —válaszolta egy harmadikos gimnazista lány. „Amióta ezt a levelet megmutattam a barátomnak, jobban ismerem őt, közvetlenebbek lettünk egymáshoz, kiderült, neki is nagyjából ilyen érzései és gondolatai vannak” — írta válaszlevelében egy másodikos gimnazista lány. „Leveled érdeklődéssel olvastam. Nézeteink eltérőek. Én egyelőre, bármilyen furcsán is hangzik, ezekkel a dolgokkal még nem foglalkozom. Leköt a tanulás és a sport, amelyekben szeretnék jó eredményeket elérni. Nekem ez még túl korai” —válaszolta egy harmadikos gimnazista lány. „A szerelem csúcsa nem lehet két ember önkielégítése. A szerelem tökéletes összhang két ember között. Egymást kiegészíteni, egymásért élni, magamat tökéletesen átadni a cél. Szeretni valóban nehéz, tökéletesen nem is lehet, de azért vagyunk ketten, ebben kell egymást támogatni és megérteni” — összegezte véleményét egy huszonnégy éves vegyésztechnikus nő. „Nem szeretlek. Tudhatnád, hogy elkötelezettségre én nem vagyok sem képes, sem hajlandó. Még a szerelemben is csak a szerelem időtartamára, utána egy percig sem. Ha szeretsz, önzőén szeress! És aki viszontszeret, szeretni fogja önzésedet” — hangoztatja egy huszonhároméves művészeti főiskolás fiú. „Elvben, úgy látom, tudod, mi a szerelem, az életre szóló kapcsolat. Tudod, hogy ez teljes önátadás, ahol az ember elveszti ugyan önmagát, de megtalálja teljesen a másik embert, és benne Krisztust, de úgy érzem, csak elvben, gyakorlati megvalósításához egy kicsit gyenge vagy. Túl sokat engedtél meg magadnak, mint testi embernek. Igaz, szabadságra vagyunk teremtve, de ezzel nem szabad visszaélnünk. Szerelmünknek először léleikben kell megérnie, a testi'kapcsolat már csak ennek a kiegészítése, aminek tudatosan bele kell épülnie Krisztus teremtő munkájába, hogy ezzel előbbre vigyük a Világegyetem fejlődését” — vallja egy harmadikos gimnazista lány. „Amit írsz, az mind nagyon szép és jó, de én már nem nagyon hiszem, hogy ez nálam be is teljesedik! Vágyom valakire, aki jó, aki szeret, akit szeretek, de az élet egészen mást produkál! Valami sohasem stimmel! Akkor újra próbálkozik az ember, és az sem sikerül. Egy idő után felszínesek lesznek a kapcsolatok, és a cél csak az ágy. Nem tudunk tovább lépni, és a kapcsolat a csőd felé sodródik” — panaszkodik egy húszéves géplakatos férfi. „Nagyon örültem levelednek, és mindjárt most hadd biztosítsalak róla, hogy én is végtelenül szeretlek, ráadásul fülig szerelmes vagyok beléd. Hogy a szeretet mire képes, arra nézve Szent Pál szeretet-himnusza örökérvényű eligazítást ad. Butuska aggódásodból szerencsére mégis az olvasható ki, hogy Te ugyanúgy szeretsz, mint én Téged. Szívesebben vettem volna egy személyesebb hangú levelet, élőszóban szerencsére nem ilyen vagy. Ha máskor levelet írsz nekem, előtte néhány napig ne olvasd Buda Bélát meg Ranschburg Jenőt, mert különben az ő korlátáik foglya maradsz, ahelyett, hogy »átmennél a másikba«. A levelemben található fényes por nem puskapor, hanem puskaporvirág mag. Tedd el, majd jövőre együtt elvetjük kétszemélyes börtönünk erkélyén. Szeretettel csókollak, ne felejtsd titkunkat!” —válaszolta levélben egy negyvenéves kertészmérnök férfi. * Ízelítőt adtam abból a háromszáz válaszból, amely százharminc esetben erre a szerelmes levélre, százhetven esetben ennek az utolsó mondatával rövidebb változatára 75
