Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztok szexuál-erkölcsi magatartása és kultúrája
ran őszintébb, minden esetre természetesebb magatartást nyújtott. A cselédség szexuál-erkölcsét jelen munkánkban csupán érintjük, mivel újabb kutatás tárhatná csak föl azokat a különbségeket, amelyek köztük és a gazdaréteg erkölcsi szokásai között voltak. Évszázados küzdelem folyt azért, hogy a nehéz munka gyümölcseként minden zsellérsorú család legalább akkora vagyont gyűjtsön, amiből megélhet és gazdává válhat. A szorgalmas dolgozó és gyűjtögető cseléd élete végére ezt el is érhette, fia, unokája már gazdagyerekké válhatott. Erre készülve, a nemi erkölcsök terén sem lehetett nagyobb eltérést megengedni, mert ez a gazdává válás folyamatának, a befogadásnak is gátjává válhatott. „Egy hajnalban a gazda bemönt az istállóba a béröst költeni. Ott találta nála a szolgálólányt. A gazda alaposan mögpörölte a lányt, aki azt mondta, hogy ’— bánatomban fölakasztom magamat.' Föl is akasztotta. A bérös f. . .ra. Visszamönt a gazda a házba, oszt mondja nagy szomorúan a feleséginek, hogy '— nagy baj van, anyjuk. A szolgálólány fölakasztotta magát.' Kérdi rémülten az asszony: '— oszt levágta-e, kend a kötélrül?' ’— Dehogy vágtam! Hát ott csüng még mindég a Jóska f. .. án.” „A szeretőt nem rangsor szerint választotta az embör. Egyszóval nem úgy volt, hogy gazda a gazdasszonnyal, bérös a cseléddel szeretközött. Én például egy napon lőttem férj is, apa is. Azon a napon, amikor örök hűségöt fogadtunk egymásnak a párommal, mögszült a cselédlány is, akit fölcsináltam. Az húzott ki a bajbul, hogy azután, amikor a dolog mögesött, a bérös is rákapott a lányra, oszt el vötte feleségül.” 2.20.9. Csak a család meg ne tudja! „Csinálhattunk akármit, csak arra köllött ügyelni, hogy né szaladjon híre. Régön, főleg a szülők szigora volt nagy veszödelöm, mindjárt arra gondoltak, hogy por is lőhet a dologbul, oszt a más macskájának adni költ a vagyonbul. Amikor K. Sz. P. felesége, Zs. E. a múlt században itthon, a háznál gyerökágyat feküdt, az ura a túri vásárbul égy jófajta nőt hozott magának a Könyere-parti tanyába, oszt azzal gyakott. K. Sz. P. apja kimönt égyször a tanyára és ott találta az idegöny lányt. Amikor mögtudta, hogy ez a fia szeretője, lévágta a nő haját. Akkor még mindön tisztösségös lány hosszú hajat viselt. Csak a kurváké volt rövidre nyírva. Ezzel különböztették mög űket. így aztán az ilyesmi nagy szégyennek számított.” 2.20.10. Az árulkodó jel „Hazafelé gyütt lóháton a Csicsatérrül János gazda és bemónt möglátogatni a komáját, N. L. F-öt, de nem volt otthon. Délutánra járt az idő, amikor hazafelé tartott, a kocsik mög szömbe gyüttek vele a városbul. A kocsirul az embörök visszafordultak, úgy nézték. János gazda büszke volt és kihúzta magát a nyerögben. Úgy véleködött, hogy ’— csak jó lovas vagyok én, oszt a lovamnak is több abrakot adok estére, amiért így néznek.’ 63
