Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - MŰHELY - Kokas Klára: Személyiségformálás zenei neveléssel
Tanításait személyes példájával alátámasztotta, különböző fórumokon újra és újra elmondta, leírta, és munkatársainak, tanítványainak generációin keresztül, évtizedeken át egy egész ország gyakorlatába plántálta. II. Amikor Kodály a zene kiskertjéről beszélt,2 a zenét úgy jelölte, mint valami különleges szépet, ahova öröm bejutni. A zenében való gyönyörködés, a zene szépségeiben való elmerülés, a hangzó élmény befogadása, a zene értékeivel való belső azonosulás állandó örömforrás, illetve katartikus megújulás. E megújulás emléke ösztönöz bennünket, tanítókat a jó zene forrásaihoz és azt szeretnénk, ha tanítványaink is így jutnának oda. A zene megismerésének folyamata, a zenei képességfejlesztés lehet a kialakuló zeneigény forrása. De könnyen maradhat a memorizálás, az elemzés, a tanulás sivár szintjén is. Csak az élmények ereje, intenzitása, mélysége alakítja ki a belső vonzódást, amely végül is eldönti, hogy a gyermek — és a felnőtt — életszükséglete lesz-e a jó zene, vagy sem. Az egyszerűség kedvéért használom itt a „jó” jelzőt a „komoly zene” vagy „klasszikus zene” elnevezések helyett. Messzire vezetne és e tanulmány kereteit meghaladná annak elemzése, hogy mit tartunk jó zenének és miért. Az afrikai pigmeus törzseknél felvett népzene gyönyörű dallamai és ezerszínű ritmusai nemcsak a pigmeusok számára jó zene. Számos Beethoven-kedvelő azonban elfordulna tőle. A zene esztétikai kritériumának elemzése helyett tehát fogadjuk el jó zenének azt, ami számunkra valódi értéket közvetít. Az értékek valódiságát az adott társadalom és az egyén közösen határozzák meg, azt tanítjuk, azt kívánjuk átadni, ami nekünk értékes és fontos. A zenében közvetített értékeket érzelmi élmények rögzítik. Ha az ismeretek erős érzelmi bázisokra épülnek, maradandó emléknyomokra számíthatunk. Valamiféle érzelmek a zene intellektuális megismerésében a tanuláshoz is szükségesek. A zenei tudást megelőző szinteken azonban az érzelmi reagálás különösen erős. Kodály erre hivatkozott a méhen belüli fejlődés és a csecsemőkor zenei ingerfelvételével, a zenei igény ilyen korai elindításával. Hiszen újabb kutatások bizonyítják, hogy a magzat, fejlődésének hatodik hónapjától kezdve, már tökéletesen kialakult hallóberendezéssel rendelkezik. Hallási ingerekre reagál, a hangrezgést a magzatvizen keresztül érzékeli. Az anyaméhben, vagy a születés utáni első hónapokban átélt zenei élményekről persze nem kaphatunk szóbeli információt. A gyermekek reakcióit legelőbb csak a mozgásuk közvetíti számunkra, később aztán a mimika, tekintet, gesztusok és hangadások is. Életük első napjaitól figyelhetjük mozdulataikon, hogyan érzékelik például a zenei lüktetést. De vajon melyik életévben jut el a gyermek olyan verbális szintre, hogy a zenei élményeit szavakkal megfogalmazza? Hiszen a zene hatását még a kifejlett beszédkészséggel rendelkező, zenei képzettségű felnőtt is csak töredékeiben tudja kifejezni. Találhatunk azonban olyan eszközt, amellyel a gyermek könnyebben megmutathatja a zenéhez való viszonyát, mégpedig a zene érzékelésével egyidejűén, tehát az emlékezet zavarai és kiesései nélkül. Ez az eszköz a mozdulat. Információnk forrása pedig az a gyermek, aki a zenéhez érzett mozgási igényét a kisbaba-életkor idejének spontán örömével folytathatja. Közismert az első életévek, hónapok zenei mozgás-igénye lüktetéshez, ritmushoz. Szinte valamennyi szülő hivatkozik arra, hogy kisgyermeke ritmikus zenére mozog, táncol. Ezt, a zenéhez mutatott spontán mozgási reakciót azonban az évek során elfedi, 61
