Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - MŰHELY - Kokas Klára: Személyiségformálás zenei neveléssel
KOKAS KLÁRA SZEMÉLYISÉGFORMÁLÁS ZENEI NEVELÉSSEL Egy kísérlet tapasztalatai I. Két és fél évtizedes zenepedagógiai munkám során sokféle — egymástól korban, nemben, karakterben, képességekben, szocioekonomiai státusban, anyanyelvben és szokásokban, sőt etnikailag is különböző — gyermekcsoporttal dolgoztam.1 A Kodály- módszer óvodai és iskolai, illetve pedagógusképző alkalmazását érdeklődésem és munkaköröm nyomán nemcsak a magam, hanem sok más pedagógus munkáján és tanítványain figyelhettem. E megfigyelések nyomán kirajzolódtak számomra zenei nevelésünk időtálló alapjai, és egyszersmind a továbbfejlesztésnek, a változtatási lehetőségeknek aspektusai is. Meggyőződtem arról, milyen időtállóak Kodály nevelési elvei, amelyek a zenei nevelést mint példát adták. Korunkban egyre nagyobb jelentőségűvé válik, hogy a gyermekek a természet és a művészet tiszta forrásaiból meríthessenek, igazi művészi értékekkel növekedjenek, — hogy a zene megismerésében saját erejükből, önnön tevékenységükkel haladjanak, — hogy képességeik fejlesztését és ezen belül a zenével való foglalkozást életreszóló folyamatnak tekintsék, — hogy a művészeteken át információt kapjanak emberi hovatartozásukról, — hogy belső harmóniájukat lelkűk valódi gyökereiből táplálhassák, — hogy a népművészethez megújulásért fordulhassanak. Érvényes a tanítás, hogy az éneklés a zenei átélés olyan eszköze, amelynek a zenei nevelés középpontjában kell maradnia, — hogy a belső hallás fejlesztése énekléssel párosítva csodálatos eredményeket teremthet, — hogy korunk zenei műveltségének útja a zene írás-olvasásán keresztül vezet, amelyre minden ép szellemi képességű gyermek megtanítható, mivel az adottság veleszületett, de a zenei képességek kialakításának lehetőségei beláthatatlanul tágasak, — hogy a zenei kultúra igénye egy nép műveltségének és életvitelének lényeges összetevője, amely a gyermekek zenei képességének fejlesztésével közelíthető meg. Megtanultuk, milyen lényeges, hogy a nevelés egyensúlyát a művészetek adják a maguk esztétikai és etikai teljességével, a befogadás és önkifejezés gazdag lehetőségeivel. Elfogadtuk, hogy önmagunk állandó testi és szellemi fejlesztése emberi kötelességünk, nem csupán magunkért, hanem az emberi értékek gyarapítása érdekében. Kodály a humanitás örökérvényű eszméit és a zenei képességek fejlesztésének máig ismert legbiztosabb alapozását ötvözte nevelési koncepciójában. Amint meglelte a magyar népzene forrásait, átfogó rendszerébe illesztette és a nevelés céljaira fordította. A relatív szolmizáció hasznát felismerve munkatársait a népdalok és a szolmizáció szisztematikus összekapcsolására biztatta. Személyiségében egyesítette és a nevelés ügyének hasznára fordította a zeneszerző invencióját, a tudós áttekintését, rendszerező és integráló talentumát, valamint emberismeretét, amellyel kortárs munkatársait egyéniségüknek és kvalitásaiknak megfelelő feladatok felé indította. A következő generációkra fordított sokoldalú figyelmével, állandó készenlétével, meggyőződésével segítette, hogy nevelési elgondolásaiból minél több valóra válhasson. 60
