Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Tiszazugi jegyzetek

Teljesebb lenneakép, ha az ellenvéleményeket is felsorolnám, mert azok is vannak bőven, de ezek hátterében is ott van a bizonyosság, hogy jó így a gyerekeknek. Ez természetesen részletes tájékozódást igényel, más tapasztalásokkal összevetve.

A falu „idea-képei” között említjük a templomot is. Ez nem csupán az építményt jelenti, hanem azokat a funkciókat, amit az egyházak végeznek. A családi ünnepek és a temetések tradicionális közege a templom, illetve a gyülekezet. Inokán és Nagyréven már nincs református lelkész. „Már papunk sincs” megfogalmazás nem egy egyszerű hiányt fejez ki, hanem azt a bizonytalanságot is, hogy másik falu papjának kell eljönni temetni.

A nagyrévi temetőben beszélgettem egy idős emberrel. „Más volt az, mikor még volt saját papunk. Ismert bennünket és úgy imádkozott el. Most meg mindent le kell írni az idegen papnak.”

A pap nélkül maradt falvak is igyekeznek megtartani gyülekezeti hagyományaikat. A megváltozott istentiszteleti időpontok a templomlátogatás fogyásához vezetnek. Leszűkül azoknak a köre, akik az „egyházadon” túl is adakoznak a gyülekezet javára. Temetés utáni vasárnapon és nagy ünnepeken seregük össze a nagy gyülekezet. Ez természetesen nem csak helyi jelenség.

A „változó falu” fogalma egy-egy településre alkalmazva azt is jelenti, hogy az „idea” mint hagyományokban őrzött életrend nemzedékről nemzedékre való hagyományozása is megszűnőben van. A hagyományozott életrendet különösen a fiatalok életében felváltotta a modern ipar és a városi új élet stílusa. Ezt a jelenséget általában elszívó hatásnak nevezzük. A tiszazugi tapasztalások azt a tényt is megerősítik, hogy az elszívó hatás azért is érvényesülhetett, mert egyidőben jelentkezett egy eltaszító, menekülő erővel.

Úgy vélem, hogy most már elég idő telt el ahhoz, hogy tárgyilagosan felmérjük azt az erőt is, ami szinte kilökte a faluból a fiatalságot. Egyszerű lenne ezt a taszító hatást a mezőgazdaság szocialista átszervezésével magyarázni. Az alapproblémát nem ebben kell keresni. Eligazítanak bennünket a bölcs parasztlátások. Ezek a látások így summázhatok: Elveszítette a paraszt a hitét, azt az őstapasztalást, hogy a „föld képes eltartani az embert.” Egyedül „csak a földből lehet megélni, a föld az élet”.

Nem nevezhetőtudományos megállapításnakahetvenévestiszazugi parasztvéleménye. „Erről az a véleményem, hogy a gyerekek — az én gyerekeimet is beleértve — nagyot szítak a benzinszagból, és nem érzik a májusi eső illatát. Nézze, a traktorosok nem aludhatnának a műhelybe, mert reggelre mind megfulladna, mi meg legénykorunkban az istállóban aludtunk. Nem tudom, hogy minek fintorognak úgy az állatoktól. Érti, mit akarok ezzel mondani.”

A változás a hagyományos falusi életformától az ipari, városi életforma felé vezetett. A falu felé ezzel a mozgással szemben alig-alig volt mozgás. A falu gazdasági, termelési változásaival nem mozdult egyidőben a gondolkodás, az életstílus. A fejlődő ipar és a városiasodás kölcsönhatásában egy színes, dinamikus életforma jelentkezik. Ezért nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a mezőgazdaságból az iparba való áramlás, a faluból a városba költözés, az egyén aktív választása volt az alternatívák között, saját ideálok megvalósítására. Egyrészt azért sem, mert a változásban nem voltak elfogadható alternatívái a falunak, ezért ideálképe sem volt, amit meg lehetett volna valósítani.

Az is tény, hogy az ipar vonzása, és az urbanizáció olyan alternatívákat adott, melyek az ismeretlenség varázsával hatottak, szinte elnyomva az elbocsátó falu rendjét és életlehetőségeit. Az elvándorlás a felnevelő közösségekben olyan változást jelent, amelyre nem voltak felkészülve. Míg ezzel szemben az iparosodás és a városiasodás a lehetőségeknek megfelelően tervezett.

45