Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Tiszazugi jegyzetek
Kunszentmártonra és Tiszaföldvárra telepített ipar nem csökkentette nagymértékben Tiszazug lakosságát, mert a gyárak telepítésével egyidőben megkezdődött a munkásszállítás szervezése. Sőt hallottam olyan elképzelést is, hogy éppen a szervezett munkásszállítás „Földvárról hazahozhatja a faluba azokat, aki megunták a tömeglakást”. Ez azonban nem a mezőgazdasági munkaerő növekedését jelenti. A szervezett munkásszállítás a város és a vidék között megkötött íratlan kompromisszum. Ez a forma már nem azonos a régi „ingázással”. Lerövidül az utazási idő. Nem csak a családfő dolgozhat az iparban. Van olyan család, ahol a férfi otthon a szövetkezetben dolgozik, míg az asszony két műszakban „bejár a gyárba”. Ez a fajta mozgás már a falu történelmileg kialakult szerkezetét, erkölcsi és kultúrértékeit is megváltoztatjaTiszazug történelmi és társadalmi közegében lehet csak megérteni az itt élő fiatalokat. Ma heterogén a falu ifjúsága. Eltűnőben van a falu kasztrendszere. Közösségi kapcsolatuk laza. Kerítések Részletek egy „kerekasztal” (az asztal téglalap alakú volt) beszélgetésből, amit a tiszakürti KISZ szervezett. „Lassan itt is elmagányosodik az ember. Amikor hazajöttem a faluba a pesti iskolából, többet találtam a közösségi életből, mint ami most van. El vagyunk szigetelve egymástól. A munkából négykor hazamegyek, szinte megszűnik az életem. Négytől a saját életemet élem. Nyáron kapálom a kertet, vagy kimegyek horgászni, este a tévé. Néha egy-két barátommal összejárok. Azonos szintű barátaim vannak”. (Pincemester) „Nem egyszerű ez a közösségi kérdés. Amit keresünk a munkahelyen, az egy szolid megélhetéshez elég. Ha itt valaki többet akar, erősen kell kapaszkodni. Rákényszerül az ember a háztáji munkára. A lakást, az autót csak így lehet elérni”. (Agrármérnök) „Igaza van az Atyusnak (az agrármérnök beceneve), mert itt vannak a Feriék is. Szülei régen nem foglalkoztak állattartással, mert az apja iparos, az anyja értelmiségi. Most nyolc, tíz malacot is tartanak, mert abból jön a pénz. Feri összeállított egy diszkóműsort. Számai már ismertek, újat kellene összeszedni, de most kocsira kell gyűjteni. Se idő, se pénz nincs a lemezekre.” (Pincemester) A párttitkár nagy reményeket fűz az új pedagógus házaspárhoz. Kerítés mögött élnek az értelmiségiek is. A pedagógusok elöregednek. Többen csökkentik iskolai és népművelő aktivitásukat a kialakított kis háztáji gazdaságuk javára. Ottjártamkor a fiatal pedagógus házaspár valóban lelkesedett. Az is igaz, hogy ők még most kezdik a szaladgálást az egyik iskolából a másikba. Nekik már nem kell kijárni állatokat összeírni, békekölcsönt jegyeztetni, s ki tudná azt felsorolni, amit néhány évtizede idős kollégáiknak meg kellett tenni. Azt hamar észrevették, hogy őket nem ilyen iskolában való tanításhoz képezték ki. Felkészületlenek az adott lehetőségek között való tanításra. Találnak-e új utat a három iskola között? Erre a kérdésre ma már biztos feleletet kaphatunk. Hova menjünk? „Mesés hely, csodás hely ez itt. Itt a Tisza, az Arborétum. Úgy érezzük, mi fiatalok, hogy a vezetőség tehetetlen ezzel a nagy lehetőséggel.” „Nyáron, ha van egy rendezvény az Arborétum színpadán, az szép, de visszataszító, amit az ember a büfénél lát. Nem tudom, lehet-e mondani ezt, de a cigányok, meg 46
