Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Tiszazugi jegyzetek

rozás nyomon követhető a településen. „Lakossága mezőgazda parasztság, s ez a nép­elem annyira túlnyomó benne, hogy rajta kívül csak annyi iparos, kereskedő és értel­miségi van, amennyi a falu szükségszerű önellátásához elengedhetetlen. Nem olyan kicsi, hogy magában meg ne állhatna és nem olyan nagy, hogy különös szervezeti prob­lémái merülnének föl. Abban is szabályszerű az ilyen falu, hogy helyét és formáját a táj szabta meg, s annak a népességnek a népi hagyománya, amely megülte a helyet.” (Erdei: Magyar falu 78. o.) Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév település fejlődése sok különbözőséget mutat. Ezek gazdasági és társadalmi tényezők különbözőségéből adódnak. A három szoros egy- másmellettiségben települt község közül Tiszakürt volt előnyös helyzetben. Ezt az előnyét most is megőrizte, amikor egy közigazgatási egységgé társították a másik két községgel. Nagyrév a fellelhető tárgyi és írásos bizonyítékok szerint a legrégibb település. A bronz-korszak egyik legnagyobb ásatási lelőhelye. A megtalált időszakot „nagyrévi kultúrának” nevezték. Azt nem tudom, hogy a szaktudomány mai véleménye egyezik-e ezzel a megállapítással, amit egy régi keletű helytörténeti munkában olvastam. A tény az, hogy Nagyrév történeti fejlődését az a táji adottsága határozta meg, hogy itt volt a legalkalmasabb „gázló” a Tiszán. Nagyrév és Kécske (Tiszakécske) között alakult átjárónak nagy jelentősége volt a Tisza-híd megépítése előtt. Az új településhálózat tervezése nem hagyhatja figyelmen kívül a régi természeti lehetőségeket. A kécskei tanácselnök a településfejlesztés tervei között hangsúlyozza ennek a vízi útnak fon­tosságát, fejlesztését. Tiszainoka határait a víz rajzolta körül. Feljegyzések szerint 1683-ban a visszahúzó­dó török csapatok elől lakói Kürtre menekülnek. Ezután több mint harminc évig pusz­ta hely. Ma is a legkedvezőtlenebbek az adottságai. Ezek a falvak szinte tájhoz kötött települések. Gazdasági, települései fejlődésüket a kiterjedés korlátozottsága határozza meg. Ezért van az, hogy tanyarendszer csak Tiszakürthöz tartozik. Ez a tanyarendszer eltérést mutat az alföldi falvakhoz kapcso­lódó tanyáktól. Bogaras olyan zárt kis település, hogy a tanyavilág jellemzői alig-alig találhatók meg. A szőlőtermelés átszervezése az ötvenes években kedvezőtlenül ha­tott, ezért az elvándorlás „hézagossá tette Bogarast”. A dotációval történő szőlőtele­pítés optimista nézet szerint újra lehetőséget ad arra, hogy a település népesedjen. Cserkeszőlő tanyarendszerű településből községgé fejlődött. Ez azért történhetett, mert a termálvíz új gazdasági lehetőséget adott és ez magával vonta a település fej­lődését. A település-kutatás jelentős feladatai közzé tartozik, hogy történetiségükben vizs­gálja a településeket. Egy ilyen kis település-egységen belül is, mint Tiszazug, a falu­kultúra különböző, szinte egymástól elválasztó jelenségeivel találkozunk. Minden falu­nak más-más öntörvénye és szokásrendje, életstílusa van. Ez azért van, mert a falu „történeti, társadalmi képződmény”. A történelmi, társadalmi tényezők nem egyfor­mán hatottak a falvakra. Például 1683-ban a törökök visszavonulása Tiszainokát ki­üríti és a Tiszakürtre menekültek a település előnyét szolgálták. Egyben új társadalmi helyzetet is jelentettek, mert lett egy menekült csoport, akiket ki lehet „használni”, vagy házasságok révén be lehetett építeni a családokba. A kisközségek társítása éppen a falvak különbözősége miatt komplex jelenség. Min­den falu meg akarja őrizni történeti és társadalmi rendjét, hagyományait. Másképpen fogalmazva: „érzelmeiben” akar önálló maradni. Minden falu természeti, történeti és társadalmi adottságai által formált közösség, ezért sajátos céljai voltak és vannak. Az ilyen közösség örök küzdése a választott ideál elérése, megteremtése. Erdei iga­zul mondja, hogy nincs örök falu. Ebben az értelemben nem is beszélhetünk faluide­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom