Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Tarján Tamás: Csillag, 1954. december
A Csillag hasábjain nagyjából 1953 tavaszától figyelhető meg az irodalmi élet horizontját tágítani és világosítani kívánó törekvés. (A folyóiratot előbb az Aczél Tamás, Király István, Urbán Ernő összetételű szerkesztőbizottság jegyezte; a Nagy Lajos- emlékszám kolofonján pedig Király István felelős szerkesztővel az élen, a következő névsor olvasható: Nagy Péter, Sarkadi Imre, Simon István, Zelk Zoltán. Az érdemi munkát azonban nem ők, hanem Király István, Szabolcsi Miklós és Ungvári Tamás végezték, s belső munkatárs volt Fodor András, Rádics József és Szabó Ede. Király, Szabolcsi és Ungvári kérte, gyűjtötte az emlékszámba sorolt tizennyolc írást, hogy ki-ki pontosan melyiket is, az mára már jobbára feledésbe merült — de különösebb jelentősége nincs is.) A szerkesztőség mindinkább azt tűzte ki célul, hogy a magyar irodalom minél több értékes képviselőjét fölsorakoztassa az egyes lapszámokban. A Magyar Dolgozók Pártja 1953. június 27—28-i központi vezetőségi ülésének határozataival kezdetüket vett politikai változások folytatódni látszottak; a döntések és a személyi módosítások hatására javult a közhangulat. Külpolitikai téren főként a magyar—jugoszláv tárgyalások jelentettek kedvező fordulatot, s nagy hatású volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának élén 1953. szeptember 7-én bekövetkezett személyi változás (Ny. Sz. Hruscsov első titkárrá történt megválasztása). Az Elnöki Tanács 1953. július 30-i és december 13-i törvényerejű rendeletéi (a törvényesség megóvása az új ügyészi szervezet révén; a termelés szerkezetének átigazítása) is előrelépést ígértek. A nem ellentmondásmentes — és itt nem részletezhető, más eseményektől is tarkított —folyamatot vitte tovább a Magyar Dolgozók Pártja 1954. május 24. és 30. között megtartott III. kongresszusa. Korábban s közelebbről érintette az irodalmi életet a Magyar írók Szövetségének márciusban volt ülése, melynek nyomán Veres Péter váltotta föl Darvas Józsefet az elnöki székben. Ebben a nyíltabb, fogékonyabb légkörben a Csillag azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy minden értéknek teret biztosítson, s mintegy „visszahívja” az irodalmi életbe az onnan kiszorultakat, a hallgató írókat. Ebben az antologi- zó/ó szellemben közölték— többek között — Németh Lászlónak előbb jegyzeteit és kisebb jelentőségű tanácskozásokon tett fölszólalásait, majd 1955 januárjában Galilei című drámáját is; közreadták Erdélyi József költeményeit, Weöres Sándor verseit és versfordításait; újra szerepeltették Tersánszky Józsi Jenőt, Szabó Lőrincet; tanulmányt kértek Pais Dezsőtől, Horváth Jánostól. Folytatható lenne a sor. Ott munkált ebben a törekvésben a népies-urbánus ellentét orvoslásának nem titkolt reménye — az az irodalmi népfront-gondolat, amelyet a társadalomtörténet is igazolt: 1954. október 23—24-én került sor a Hazafias Népfront alakuló kongresszusára (amelyen írót választottak első elnökké: Szabó Pált). 1953-tól kezdve Nagy Lajos egyre gyakrabban publikál a Csillagban. Átlagosan két- három havontatalálunktőle írást: kései novellákat, önéletrajzi jegyzeteket, naplórész- leteket. A folyóirat megbecsült munkatársától búcsúzik az önmagán túlmutató jelentőségű, 1954. decemberi emlékszámban. * Nem csupán alkalmi jellegű s politizáló szándékú-állásfoglalású volt ez az emlékszám, ezt bizonyíthatják a közvetlen előzménynek tekinthető írások is. A szeptemberi számban Abody Béla ír Nagy Lajos Új vendég érkezett című egyfelvonásosáról, mely az 1919 május című remek novella alapján keletkezett, s május 29-én a Nemzeti Színházban volt nagysikerű bemutatója, Sinkovits Imre (Petur István), Somló István (Duhay), Bihari József (Vörösparancsnok), valamint Somogyi Erzsi, Makláry János, Márki Géza, Fenyő Emil, Tassy András, Siménfalvy Sándor és a főiskolás Bíró József közreműködésével. A lelkesült, fiatal — de már ismert — kritikus még valós értéke fölé is emeli a művet: ......ez a dráma Nagy Lajost a legjelentősebb színpadi szerzők sorába állítja. 58