Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Tverdota György: Nagy Lajos és József Attila

Nem nehéz felismerni, hogy a Nagy Lajos által „idézett” versrészlet József Attila Szabados dalának ironikus értelmű parafrázisa: „Rossz cipőd nem ér egy füttyöt? / Burzsujszemmel kend a bütyköd;” S ami még érdekesebb, az író a tervezett szélső- baloldali lap körének a vers elfogadása fölötti vitájában a Szabados dal Párisi Munkásban történt fogadtatásának karikatúráját adja. József Attila ugyanis a lapnak beküldött versére ezt a szerkesztői üzenetet kapta: „Verse nagyon mulatságos, rímei pompásan perdülnek, de kissé, hogyismondjuk: túl sok vérrel kenegeti őket. Bármennyire gusztusa is lehet néha az embernek a burzsoázia szadista vérszomját valami hasonlóval megtorolni, propagandát ennek nem csinálhatunk. Az olyan sorok, mint például ezek: [...] köny- nyen félre érthetők, illetve könnyen eltéveszthetik tréfás céljukat és a munkásság ellenségei komolyan vehetnék és kiaknázhatnák őket ellenünk."

A regényben Gerlei jellemzésének még egy mozzanata érdemel megkülönböztetett figyelmet: „Hát, kissé túlságosan megalkuvó cím, kompromisszumos, meglátszik rajta, hogy Gerlei ajánlotta, aki tavaly még szociáldemokrata volt, két évvel ezelőtt anarkis- ta, azelőtt I’ art pour I’ art-ista, s hónapok múlva lesz csak fasiszta, addig pedig, hogy neokatolikussá váljon, még két év is eltelhet.” E jellemzéssel összhangban a költő a regény során a legkülönbözőbb irányzatú lapalapítók társaságához kapcsolódik, mindannyiszor megváltoztatva meggyőződését, sőt, egy ízben még az idézett vers átírásával is megpróbálkozik, az alapítandó humanista lap szellemében: „Valami verset fog írni a lapnak. Afrika fölött már bőszeroplán száguld ... Kezdősornak ez maradhat. Az egész első versszak maradhat, persze a refrént, hogy uralkodó osztályt fennen fenyegetem . .. — ezt el kell vetni. Nem baj, más lesz a refrén. Valahogy így: Az emberiséget én is csak szeretem ...”

Nagy Lajos itt József Attila korabeli fogadtatásának egy másik mozzanatát elveníti fel. A költőnek a forradalmi munkásmozgalom felé tett fordulata idején Féja Géza fogalmazta meg azt a vádat, Szélkakas költők c. írásában, hogy József Attila számításból, önös érdekből váltogatja meggyőződéseit, s nem riad vissza verseinek átírásától sem. A cikk kedvezőtlen légkört teremtett a költő körül, hitelrontó hatása talán még a Proletárirodalom platformtervezetének megszövegezőiig is elgyűrűzött, s része volt abban, hogy a moszkvai emigráns írók József Attilát nem vállalták proletárköltőnek, hanem olyan valakinek minősítették, aki „a fasizmus táborában keresi a kiutat."

József Attilának tehát minden alapja meg lett volna rá, hogy Nagy Lajos Gerléiről írott minősítéseit magára vegye, amint ezt mások, például a Budapest nagykávéház róla készült karikatúrájáért mélyen megsértődő Gergely Sándor meg is tette. — mint erről Tarján Tamás tudósít könyvében. Egyébként maga Nagy Lajos is kulcsalakoknak szánta regényének figuráit. így vallott erről közvetve, A menekülő emberben: „Nekem sok olyan bajom volt az írásaimmal, hogy az ábrázolt emberek megsértődtek miatta [...] A problémával kapcsolatban, amelyről beszélek, önként jelentkezik az ajánlat: a témát más, elképzelt környezetbe kellett volna áttenni. Igen ám, csakhogy akkor alighanem papirosfigurák lettek volna a szereplői. Életszerűsége vesztett volna az erejéből [...] Az írás azért is örökké lelkiismeretfurdalást okozott nekem.”

Vajon mi a magyarázata annak, hogy 1935—36-ban ilyennek látta, így értékelte regényében költőbarátját? Ismert tény, hogy „Nagy Lajos általában nem volt valami jó véleménnyel a versírókról.” írásaiban visszatérő motívum a költészeten való gúnyolódás, de — amint erről Agárdi Ferenc tudósít, — lépten-nyomon bosszantotta ezzel József Attilát is. iróniájának célpontja nemegyszer maga a költő volt: „Mert mi kell például az ilyen rímes sorokhoz: — idézi Agárdi az író szavait — Odakünn lengedez az a jó zefír / Idebenn rossz verset József ír. Ez már sok volt! Verseire Attila nagyon érzékeny volt, és a tréfa miatt duzzogott pár napig, de azután maga is jót nevetett. És egymással való in- cselkedésüket mindvégig folytatták.” Az ilyen incselkedések során Nagy Lajos kedv53