Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Tverdota György: Nagy Lajos és József Attila
TVERDOTA GYÖRGY NAGY LAJOS ÉS JÓZSEF ATTILA „Irodalomtörténeti elemzése nem az én feladatom” — írja Nagy Lajos és József Attila kapcsolatáról a közös jóbarát, Agárdi Ferenc. Ennek az önállóan mindmáig feldolgozatlan problémának a megoldását tűztük ki célul tanulmányunkban. A legkorábbi adatot, amely a két alkotói pálya találkozásáról tudósít, Nagy Lajos egyik cikkében olvashatjuk, aki eleget téve a Pesti Futár szerkesztője, Nádas Sándor megbízásának, 1926. szeptember 1-én leírta, Hogyan él a magyar író, azaz hogyan zajlott le életének néhány hétköznapja 1926. aug. 22. és 24. között: „Éjjel 2 óra. [...] Igazis: pénz! Ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudom megszerezni azt a 15—20 000 koronát, amivel pillanatnyilag szanálhatnám magam. [•••] Na, unom, undorodom a dologtól, ereszkedjünk le a »legpitiánerebb« módszerhez: hátul egy ablakban ül két fiatal író; látom, hogy söröznek, biztos, hogy van valami pénzük, persze kivételesen ésvé- letlenül, talán örököltek. Odasétálok hozzájuk. Leültetnek, kissé spiccesek. Az egyik egy harmincéves kezdő, a másik József Attila, tehetséges, fiatal költő. [...] József Attilának, aki különben Bécsben egyetemi hallgató s újságárulásból él, van valami pénze. Felajánl a hirtelen-rendezendők céljára20 ezret. Elfogadom,visszaadás: csütörtökön, Abbáziában, neki nem fontos, nekem igen. Sajnos, kell velük sört inni. Ámbár nem baj, mert már éhes vagyok s éhség ellen sört inni — jobb, mint semmi.” (Megjegyezzük, hogy Nagy Lajos cikkének újraközlője, Zsadányi Oszkár szerint a 20 000 koronáért akkor a New York kávéházban két fekete volt kapható, borravaló nélkül.) Nem sokkal később, talán épp a „kölcsön" visszafizetésének napján, augusztus 26-án, a Nem én kiáltok c. kötetbe írott dedikációjában a költő is hírt adott találkozásáról az íróval: „Nagy Lajosnak barátsággal, mert ha tiltakozna is ellene, együtt haladunk és egymás civódásai nélkül (nem emberhez, hanem) az ember fejlődéséhez szükséges állapotokat elérni nem tudnók: fogadjon el vagy tagadjon meg: ő az enyém és én az övé kell legyek.” Nagy Lajos cikkében egy mindennapi esetet ír le, amelyhez nem szükséges, s első látásra nem is érdemes feltételeznünk többet felületes, formális kávéházi ismeretségnél. Egy-két dologra mégis tanácsos odafigyelnünk. Nagy Lajos szavaiból kiviláglik, hogy a fiatalokkal való ismeretsége valamivel korábbi keletű. Mivel József Attiláról tudjuk, hogy nemrég érkezett vissza hatvani nyaralásából, oda pedig egyenesen Bécsből utazott, Nagy Lajossal való megismerkedésének időpontját 1925 őszénél, József Attila bécsi tartózkodásának kezdeténél korábbra kell helyeznünk. Figyelemre méltó továbbá, hogy az író különbséget tesz a két pályakezdő között. Csak József Attilát nevezi néven. Társát elkicsinylően „harmincéves kezdőnek” titulálja. Nyomósítja ezt a megkülönböztetést a költő neve mellett díszelgő „tehetséges” jelző. Az író tehát felfigyelt József Attila költői teljesítményére, némi érdeklődés ébredt benne iránta. Épp ily fontos azonban az idézett rövid szövegrészletben a generációs távolságtartás háromszori jelzése. Nagy Lajos 1883-ban született, abban az évben, amelyben József Attila első élő mestere: Juhász Gyula, azaz egyidős volt a Nyugat első nemzedékének tagjaival. A pályája derekát elért író és a fiatal költő között ekkor még aligha alakult ki a generációs különbséget áthidaló intenzív szellemi kapcsolat. Ezt a feltételezést József Attila dedikációjának szemügyre vétele is megerősíti. Az ajánlás — mint Szabolcsi Miklós írja — „rendkívül jellemző”, nemcsak a költőre, hanem az idősebb íróhoz fűződő viszonyára nézve is. Az „egymás civódásai” kifejezés és Ady: 45
