Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Bakonyi Géza: Nagy Lajos Napirend-je és a mindennapok rendje
rajzlapján ..,Óriási tehetség’ — mondja a szépirodalmi szerkesztő másnap déli 12 órakor." Nagy Lajos különben sem volt jó véleménnyel a költői mesterségről, de e rész holdról író költője önkéntelenül is Tóth Árpád — amúgy nagyon szép — versét, a Hajnali szerenád-ot juttatja eszünkbe: „Virrad. Szürkül a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol, És álmodozva pingál enyhekéket, S ragyogva tűzi az isteni képet Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.” A szavak tökéletes egyezése megerősíti az előbbi feltételezést: Nagy Lajos a kisasszonyoknak író, esztétizáló költő alakjának felidézésével — tudatosan vagy sem — Tóth Árpád felé szúrt egyet. Alátámasztani látszik ezt Nagy Lajos önéletrajzában Tóth Árpádról írt jellemzése: „nem dicsértem a verseit, mert nem voltam tőlük elragadtatva, egocentrikus, szociális tartalom nélkül való lírának tartottam az írásait.” Egy irodalomtörténeti adat ugyancsak bizonyítékul szolgálhat: Tóth Árpád a Hajnali szerenád című kötete egyik versét éppen Nagy Lajosnak ajánlotta —valószínű tehát, hogy e kötet verseire élénkebben emlékezhetett az író. Kettőjük rossz viszonyának előzménye is van. Nagy Lajos a Nyugat 1919. április 16-i számában megjelent — Az And- rássy út című kötetéről írt — kritikát, illetve annak késői megírását vette rossz néven Tóth Árpádtól. Nagy Lajos érzékenysége — túlzottságát nem számítva — nem volt egészen alaptalan, hiszen Tóth Árpád Nagy Lajosról kialakított véleményét alapvetően meghatározzák Nagy Zoltánhoz írt levelének sorai: „Az Akadémiába nem mertem őt ajánlani, féltem a lehurrogástól, s az igazat megvallva, ha kedvelem is dolgait, ha becsülöm is a tehetségét, s ha igen szeretem is őt magát, akadémiai jelölésig mégsem emelkedik az ő munkássága iránt érzett elismerésem.” A Napirend e pillanatnyi ötletnek látszó „odabökése” szintén Nagy Lajos módszerét — a nagy társadalmi ellentmondások és feszültségek hétköznapi, de szenvedélyesen átélt eseményekkel való érzékeltetése — szemlélteti. S lényegében ezekből az apró ötletekből bontakozik ki a mindennapi élet „ijesztő arculatát” megrajzoló életműve, alkotói módszere, amely aztán elvezeti a Kiskunhalomhoz. Erről a regényéről Reményik Zsigmond a következőket írta a Korunk ban: „Majdnem az hangzik ki a sorok mögül, az egész világ egy falu ... Minden falu egy falu, minden nap egy nap, tiszteld atyádat és anyádat, a pénz nem boldogít, csupa kenetteljes szavak és konstruktív megállapítások, amik az író szájából kikerülve félreérthetetlen gixert kapnak, megállapításokká válnak, félreérthetetlen megállapításokká, jellemzőkké egy egész társadalomra... Ez a tény határozza meg a regény helyzetét világszemléletileg.” 3. SOKAT OLVASOK A mindennapi élet jelenségeit elemző, látszólag csak a közgondolkodáson alapuló Nagy Lajos-i írói módszerrel kapcsolatban sokszor emlegetik az expresszionizmus, a proletárirodalom és az új tárgyiasság hatását. Egyik monográfusa, Tarján Tamás is úgy véli: „Az író számára azért döntő élmény mindhárom irodalmi irányzat megismerése, 24
