Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: „Nem vallottam szégyent” (Valter Imre Kossuth-díjas tsz-elnök visszaemlékezése)
A harmadik osztálytól kezdve én kaptam a legjobb bizonyítványt félévkor és év végén is. A hatodik osztály befejezése után édesanyám megint ragaszkodott ahhoz, hogy átkerüljek Somogydöröcskére, mert azt akarta, hogy ott konfirmáljak. Akkor még nagyon fontos dolog volt a vallás és a szülői erőhöz hozzátartozott a vallásos nevelés garantálása. De a somogydöröcskei konfirmálás után újra visszajöttem Ráksiba nagy- szüleimhez. Szívesen beszélek arról, hogy mi jellemezte a két — az anyai és az apai — családot, s mi volt a különbség közöttük. A magasabb szellemi élet az anyai ágon, a nagyapám házánál volt. Mondhatom, azzal a szeretettel és tisztelettel, ami ennél a háznál honolt, azzal se az apai-nagyapai háznál, se később az apósoméknál nem találkoztam. Ezt a világot a szorgalmas munka mellett a tisztesség jellemezte. Ha ebben a családban valakit, valamiért figyelmeztetni kellett, akkor azt édesanyám tette. Volt tekintélye és erélye hozzá, nemcsak velem, hanem testvéreivel szemben is. Anyai nagyapámnak volt ugyan tizenöt hold földje, de nem ő bajlódott vele, hanem az idősebbik fia. Nagyapám a jövedelmezőbb munkát végezte, a kereskedést, lóval, igás ökörrel, borjúval foglalkozott. Értett az állatokhoz, értett a vételhez, az üzlethez. A lovakat bérlő uraságoknak, a borjút mészárosoknak adta el. Az állatokat vidéki vásárokon vette meg, például Fehérváron, ahol a kávéházban kötötték meg az üzletet, de oda csak frakkban és cilinderben lehetett bemenni. Nagyapám széles, vállas ember volt, nehezen találtak rá frakkot. Hogyan élt a család? Jól. Kevés olyan háztartás van ma, aki azt megengedheti magának, ami akkor a nagyapám házánál volt. Pedig népes család volt, noha a nyolc testvérből egy kint maradt Amerikában. A házban kilenc szoba, s konyha, kamra volt, abban az időben hatan éltek ott, nagyapám és édesanyám, valamint neki két nővére s egy öccse. Én számítottam a hatodiknak. Édesanyám vezette a háztartást, a kertben minden volt, baromfi, kacsa, liba. Az istállóban a marha mellett nyulak is. Nagyapám jól táplált ember volt, olyan, aki bírta a strapát, az utazásokat, s az éjszakai kártyázásokat is. Hogy az élet így menjen, ahhoz nagyon keményen kellett dolgozni, s a cél akkoriban nem az volt, hogy összeszedje magát; semmi fényűzés, ahogy én nevezem, semmi ka- tarkodás. Csak az vezette a családot, hogy tisztességesen megéljen. Volt is nagyapámnak tekintélye a faluban, holott tizenöt holdjával nem tartozott a módosabb polgárok közé, ám szorgalmas munkával, tisztességesen felnevelt nyolc gyereket. Ettől a családtól az erényeket, az erkölcsöt, s az életszeretetet örököltem; engem is mindig az vezetett, hogy ne herdáljam el, ami plusz jövedelem volt. Elsők között vettem, amikor megjelent, rádiót, televíziót, vagy motorkerékpárt és autót. Például 1958-ban egy Moszkvics 402-est, de már tizenhat éves koromban kerékpárt kaptam nagyapámtól. Az apai-nagyapai családnak Ráksiban tizenhat hold földje volt. A családi ház két szobából, konyhából, kamrából állt, az akkori faluban ez jól méretezett háznak számított, az apai nagyapámban is volt vállalkozó szellem, nem is kevés. Gerézdről Döröcskére, majd Gudácsról Somogyszilre, végül Ráksiba került. Először két lóra tett szert, s ezzel Somogyszilben tizenkét évig fuvarosa volt egy zsidó embernek. Somogyszilben akkor százegy kisiparos lakott. Nagyapám aztán eladósodott birtokot vett meg Ráksiban — ez valamikor a századfordulón történt. Nem félt, hogy belebukik a birtokvásárlásba, ám, mint említettem, az adósság egy tálból evett vele. Ezt az adósságot később abból a keresetből törlesztették le,amit Amerikában kaptak. Ezért kellett kivándorolniuk több évre a tengerentúlra. Hogy ettől a családtól mit kaptam? A vállalkozó szellemet, azt, hogy a nagyapám sem félt semmitől. Jellemző, hogy a nagyapám akkor sem került bajba, amikor az első világháború idején nagy inflálódás kezdődött. Megtanultam tőle, hogy ilyenkor a pénzt nem szabad megtartani, ellenben adósság lehet. Nagyapám úgy indult, hogy semmije nem 55
