Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Váczi Kovács Mária: Rónay Jácint levele (1859) - vers)
VÁCZI KOVÁCS MÁRIA RÓNAY JÁCINT LEVELE (1859) Gergely, ma más a betétszám és a keret játék Befelé növeszti karmait a vadállat S a nagy utazás másnapján is a másnap épp lombot hullat avagy lombot növel Feledne bár, az ember űz egy fekete hölgyet s ezt-azt, amit talál, a Willis viliiket, amíg a műnyulat megérzi ismét és futni un, beteg agár Pedig megérdemelne néhány célkört, mert micsoda vadászat lenne még az is, a roskatag Stratford-on-Avon boltíveiben feltalálni a fajsúlyismeret tetszhalott vallomásait s elhullott madarak röptéjét borzas egében A pázsit, hát a pázsit ilyen csak itt lehet Ködfátylaiból Albion nevet, keleti legyezőjéből kacér lány, s nem tudja még, — ükleánya talán — e legyezőknek árát Tehát, ma más Es itt befejezem Ölel immár, akinek ölelni kín az emlék — barát salaktalan alakját s éteri formája hódolatán is — retteg — még meddig tartja Ura
