Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Urbán Terézia: Öregek szociális otthonban

A „családi kapcsolatok” kérdőívével mértük fel, hogy beutalás után hogyan alakultak a gondozottak kapcsolatai a családdal. A megkérdezett gondozottak 43,8%-ának van élő gyermeke, de csak 30,9%-ával tartja (42 fő) valamilyen formában a kapcsolatot. Gyakori, hogy több gyermek esetén 1—2 gyermekével jó a kapcsolata, de van olyan fia vagy leánya, aki nem kíván a szülőkkel kapcsolatot létesíteni. Az idősekre jellemző, hogy önállóan, vagy segítségünkkel megkísérlik a gyermekek megkeresését. Csak két gondozottunk van (házaspár), akik lányukról hallani sem akarnak. Nem tudnak neki megbocsátani, mert nem a kedvük szerint választott magának férjet. 33 gondozottal tart szoros kapcsolatot a testvére és 36 főnek rokonai jelentik a legszorosabb kapcsolatot a családdal. 13 gondozottal senki sem tart szoros kapcsolatot. Közülük 9 főnek nincs hozzátartozója. Tanyán éltek, még szomszédok sem laktak a közelben. Személyközi kapcsolataik a beutalás előtt erősen beszűkültek. 4 főnek (1 férfi, 3 nő gondozott) élnek gyermekei, rokonai, de a súlyos italozó éltmódjuk miatt, ill. a perlekedő, összeférhetetlen természetük miatt a család elfordult tőlük. A kapcsolattartás egyik legfontosabb módja a látogatás. A hozzátartozók többsége felkeresi az otthonban a gondozottakat.

A gyakori látogatással a gyermekek, testvérek biztosítani tudják az idős gondozottat arról, hogy a megváltozott körülmények ellenére is a családhoz tartozik, róla nem feledkeznek meg, nincs leírva az öreg azzal, hogy szociális otthonba került. Ezt a legintimebb kapcsolatot teljes értékűen semmilyen más kapcsolat nem helyettesíti. Szerencsés helyzetben van az a 31 gondozottunk, akiket havonta egyszer rendszeresen felkeres a családja. 15 gondozottunkat havonta többször látogatják a hozzátartozói. Lajosmizsén, vagy egészen közeli faluban laknak, nem jelent különösebb terhet számukra az utazás. Még elfogadható gyakoriságnak tartom az évente 2—3 alkalommal történő látogatást is. Ez még elég a családi szeretet megőrzéséhez, fenntartásához. Számításba kell vennünk azokat a tényezőket is, hogy a nagyon idős szülők gyermekei is már többségükben nyugdíjasok, azonkívül az ország különböző részeiben laknak, nem ritka, hogy az egészségi állapotuk is gyenge. A közbeiktatott levelezéssel, a gondozott hazalátogatásával teljes értékű lehet a szülő—gyermek, család és a gondozottak kapcsolata. Kevésnek találom a gondozottak 15,5%-ánál az évenként egyszeri, vagy a két—három évente ismétlődő látogatásokat. Külön megvizsgáltam azta25%-ot, akiket soha nem látogat senki. Nem tartja a család velük a kapcsolatot. Hiányában vannak a legintimebb kapcsolatnak, a család, a gyermek nyújtotta szeretetnek. Részletesen megvizsgáltam, hogy miért nincs látogatója a gondozottak egynegyedének. 15 férfi gondozottnak nincs gyermeke, közülük 9 fő soha nem is nősült meg. Náluk a családi kapcsolatot a testvérek, távolabbi rokonok jelenthették volna, de vagy már nem élnek, vagy különböző okok miatt nem tartják egymással a kapcsolatot.

6 férfi lakónak vannak gyermekei, de nem tartják apjukkal a kapcsolatot. 5 gondozottnak a gyermeke iskolázottabb, mint ő maga, egynek a gyermekei hasonló végzettségűek (a gondozottunk tanítói oklevéllel rendelkezik). A gyermekek jobb szociális körülmények között élnek, mint a szüleik éltek a beutalás előtt. A gyermekek apjukat érzelmileg már nem fogadják el, szégyenük. Mind a 6 gondozott jelenleg erősen italozó életmódot folytat. Négyüknél a betegségeik között a krónikus alkoholizmus is szerepel. A családi kapcsolat megromlásának okát a mértéktelen italozó életmódjukban láttam. A nem látogatott női lakóink közül 8 főnek nincs gyermeke, közülük négyen hajadonok. A tágabb család velük nem tartja a kapcsolatot, kettejüknek semmiféle rokoni kapcsolata nincs. 5 női lakónak vannak gyermekei, de köztük a szülő—gyermek kapcsolat teljesen megromlott. Okát a következőkben látom: — 2 gondozottunk a gyermekeit nem nevelte, állami gondozásban nőttek fel. F. P.-né gyermekeiről nem is tud semmit. Sz. l-t a négy gyermeke teljesen megtagadta. S. L.-né és K. J. gondozottak

76