Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Urbán Terézia: Öregek szociális otthonban

szobákban való elhelyezést. A közös helyiségeket úgy célszerű kialakítani, hogy legyen alkalmas zug pihenésre és félrehúzódásra. Lényeges, hogy ne kelljen tartósan és elkerülhetetlenül, állandóan együtt élniük. A tanyai vagy kis közösségben (községek) élők szűk családi körben élik le életüket. A falusi emberek esetében a szűk kört a közvetlen szomszédok, ismerősök jelentik. Ilyen kis közösségben mindenki mindenkit ismer, minden ember tudja előre, hogy adott szituációkban milyen viselkedést vár el tőle a közösség. Ehhez könnyen tud alkalmazkodni, mert már gyermekkorától kezdve megtanulja a megfelelő viselkedési mintát, szerepeket.

E szűk körben jól alkalmazza a megtanult szerepeket. Könnyedén, felszabadultan él, a szigorú, íratlan törvényekkel szabályozott zárt világban. Egyéni gazdálkodó életmódjuk miatt viszonylag szabadon rendelkeztek idejükkel, csak a föld és az állatok tartása határozta meg a napi munka ritmusát. Ez nagy kötöttséget jelentett számukra, hiszen minden idejüket lefoglalta a gazdaság.

Mégis, ez a viszonylagos „szabadságérzés” nagyon erős a tanyán élő emberekben. Tartózkodóak, érzelmeiket nem mutatják ki. Családi kapcsolataikra is ez jellemző. A múltjukból, hagyományaikból maradt fenn, hogy nem öltöznek egymás előtt még a házaspárok sem. Elfordulnak, ha öltözködnek egymás előtt, otthon is így volt — lecsa- vartáka lámpát, ha lefekvéshez készültek. Ezt a viselkedést megtartották az intézményben is. Gyakran tapasztaljuk, hogy az új környezetben bizonytalanná válnak, önmagukban sem bíznak, képtelenek megtanulni új dolgokat. Járatlanságukat kisebb hazugságokkal próbálják leplezni, pl. szívesen sétálnak ki a faluba, de a forgalmas utaktól félnek. A magyarázat kézenfekvő, szinte hihető is: „nem indulok el, fájnak a lábaim”. Nem kapcsolják fel a villanyt, kérdezésem után a válasz: „szeretünk a sötétben üldögélni”, vagy „jó lesz télen, spórolni kell, ne fogyjon”. A televíziót azért nem nézik sokan, mert hallották, hogy rontja a szemet stb. A tanyai ember úgy öregedett meg, távol a világtól, hogy nem ismerte meg a technikai fejlődés nyújtotta változásokat, míg a városban megöregedett ember együtt haladt az urbanizálódási folyamattal, részese, vagy legalább szemlélője lehetett a fejlődésnek. Amikor bekerült az otthonba, nem merült fel az eszközök rendeltetésszerű használatával semmi probléma. A mi esetünkben a szociális otthon csak kényszerű menedék számukra.

A beutalással egy teljesen ismeretlen világ nyílik meg előttük. Eddigi élettapasztalatukat itt semmire sem tudják használni. Nincsenek az új helyzetekhez begyakorolt viselkedési mintáik. Most kell megismerkedni a fürdőszobával, benne a zuhanyzóval, a fürdőkáddal, WC-használattal stb. Meg kell tanulniuk kulturáltan étkezni, új ételekkel megbarátkozni stb. A felmérés során rákérdeztünk az étkezési szokásaikra. A legtöbben krumplit, szalonnát, tarhonyát, babot ettek. Étkezésnél nem fordítottak különös gondot a terítésre, tányért, kanajgjfeés bicskát használtak csak. Sokan itt tanulják meg a villa használatát. Idegen tőlük a terevízió, a film és sok más, amivel eddig nem találkoztak.

Az urbanizálódott környezet számukra teher, kínos mindaddig, míg meg nem tanulnak a szükséges eszközökkel bánni. A tanulás akkor lesz eredményes, ha maga is érdeklődéssel fordul a környezete felé, ha nyitott az új élmények befogadására, a városias környezetnek tekinthető szociális otthon által nyújtott élethez való alkalmazkodáshoz. A természetes, felszabadult viselkedés eléréséhez képesnek kell lennie arra, hogy rugalmasan alakítsa a körülményekhez életmódját. Ehhez fejleszteni kell személyiségét. A beilleszkedés sikeressége azon múlik, hogy a csökkent alkalmazkodóképessége mellett a somatikus és pszichés állapota mennyire korlátozza vagy segíti az új életforma elfogadásában. Az intézmény dolgozóira, főként a gondozónőkre nagy feladat hárul, hiszen az ápolás és ellátás mellett olyan nevelési feladatuk is van, mely segíti az új viselkedési minták elsajátítását.

71