Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - Kozmács István: Udmurt verselők a Duna partján

Aranylantom lenne nékem,

Arany szavakat dalolnék,

Lenne tanult mesterségem,

Szólnám szavak színezüstjét.

Mert nincs nékem aranylantom,

Nincsen nékem arany szóm sem,

Ezüst nélkül szól a lantom,

Tanulatlan mesterségem.

(Ford.: Ágh István)

Arany szavak, ezüstös csillogás nélkül szólnak hozzánk ezek a dalok az idő messzeségéből. Mégis megérintenek bennünket, s ennek egy titka van, mely tanulságként szolgálhat a „hivatásos” költőknek s a nem-költőknek egyaránt:

Énekelvén, énekedben Teljes lelked énekeljen.

Szívtelenül nem dalolhatsz, esztelenül nem regölhetsz.

(Ford.: Nagy László)

* * *

Mihail Szemjonov rögtönzései:

Felfutottam a hegycsúcsra, Duna partján éltemkor:

Vatka partját láthatnám. Votko partját nem láthattam, Esztergom városát láttam.

üf * *

Felfutottam a kő-hegyre Saját népemet látni,

Jaj, Dunám, Dunám, Dunám! — Saját népemet látni.

Saját népem nem láthattam: Magyar népet láttam csak,

Jaj, Dunám, Dunám, Dunám! — Magyar népet láttam csak,

Gyorsan ereszkedtem le a hegyről Társaimat szólítva,

Jaj, Dunám, Dunám, Dunám! — Társaimat szólítva.

Társaimból lent egy sem volt, Magyar népet találtam,

Jaj, Dunám, Dunám, Dunám! — Magyar népet találtam.

54