Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - Kozmács István: Udmurt verselők a Duna partján

Talán az a népdal motoszkálhatott Szemjonov fejében, talán az a hazai dal ködlött fel a honvággyal felerősítve, melyet Munkácsi Bernát több mint 30 évvel korábban jegyzett fel udmurt földön, s amely a krími háborúk emlékét őrzi:

Felfutottam a hegycsúcsra,

Sötét forrásokat látni.

De nem fekete vizek voltak,

Hanem ángliusok voltak.

Gyorsan leereszkedtem a hegyről,

Falu terére futottam.

Falunk vége még messze volt, sok társam, de jó, hogy itt volt.

Szemjon Feodotovtól lejegyzett dalok:

Kiszöktem az utcára mondandóm van mondottam szóval mégsem szólottám hanem haza hőköltem

szeretőm ha láthatnám szavaim is szólhatnám szánnotok se kellene bánatom is elhagynám

* * *

töprengve tipródva sodródtam sokakkal a világ végét is elérem szólék a világ végét lám mégsem lelhettem a Nap és a Hold mindenhol egyforma gyámoltalan élni mindenhol egyforma tizenkét hónap itt is egy esztendő ennyi elegendő bajunkra jajunkra mit is csinálhatsz hogyan cselekedhetsz

* * *

Hogy mennyire nem idegen az udmurt népdaltól a — nyugodtan mondhatjuk—filozofálás, az igen magvas gondolatok megfogalmazása, álljon itt egy példa; ezt is Munkácsi Bernát jegyezte le 1885-ben:

Még két óra és vége a napnak.

Még két nap és vége a hétnek.

Még két hét és elfogy a hónap.

Még két hónap és vége az évnek.

Megy az idő és véle az ember.

(Ford.: Képes Géza)

* * *

55