Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
a kormánnyal, függetlennek kellene nevezni ezt a pártot, amely ellenzi vagy támogatja a kormányt, attól függően, hogy az alkotmányos nemzeti létünk kibontakozását pártfogolja, elősegíti, vagy pedig gátolja. Azonnal hozzálátok tagok toborzásához. Toborzó- körutamon ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy azonnal a kormány ellen fordulunk, ha a kormánnyal nem lehet együttműködni nemzetünk javára. Feláll; előre jön, majd egyre nagyobb hévvel. Célunk: a jelen körülményeket a leghatékonyabban kihasználni országunk fejlesztésére, erősítésére. Míg fejlődésünk, haladásunk, iparunk, közlekedésünk, modern fegyverek, kiképzett harci alakulatok, kedvező külpolitikai helyzet és még számtalan komolyan veendő tényező révén nem válunk olyan erősekké, hogy a birodalmi kormánnyal kockázat nélkül szembeszállhassunk, addig fejlődésünk támogatására a kormányt — kompromisszumok árán is — megnyerni igyekezzünk, nem pedig nem létező erőnk fitogtatásával ellenünk riasztani. Okosan kell viselkednünk. Okos ember számára nem a harc, hanem a győzelem a fontos! Ha országunk gazdag és erős lesz, akkor megváltoznak a birodalmon belül az erőviszonyok, leghátrányosabb helyzetből legelőnyösebb helyzetbe kerülünk, a birodalom központja Pest-Buda lesz, hát gondolkozzatok már el azon, hogy ily kedvező helyzetben is érdekünkben fog-e állani a birodalom egységének a megbontása? Hát valóban képtelenek vagytok felfogni, amit mondok? (Ordít.) Ha ellenségnek is tekintitek, hülye gyerekek gyülekezetének ne képzeljétek a kormányt, Metternich birodalmi kancellárt tehetetlenül vicsorgó majomnak, a királyt meg díszbábunak?! (Rövid szünet, majd szomorú mosollyal, csendesen.) Nem hallgatnak rám honfitársaim! Nem vesznek komolyan? Képtelenek felfogni a veszélyt? Nincs tehát menekvésem. Gyűlölt, de teljhatalmú királyi kormányzóként teremtek rendet az országban. (Rövid szünet.) Végszükség esetén vállalom. Tehát azonnal. (Kétségbeesetten.) Hát senki sem látja a veszélyt, csak én? S aki látja, az is oly távolinak, hogy kisujját sem hajlandó mozdítani? Indulnom kell Bécsbe. És azonnal. A leghátborzongatóbb szerepre felajánlkozni. (Tehetetlenül áll.) Képtelen vagyok. Nem visznek a lábaim. Megtettem-e minden tőlem telhetőt nemzetem hangadóinak meggyőzésére? Megtettem, amit szóban vagy írásban megtehettem. Most pedig . . . most pedig. (Ingerülten.) Nem töprengek tovább. Indulok Bécsbe, és kikönyörgöm, kiravaszkodom a magam számára a leggyűlöletesebb szerepet. Ó, jól fogok festeni a zsarnok teljhatalmú megbízott pózában. De vállalnom kell. Hatalmat sosem akartam. Népszerűséget, szeretetet, hírnevet, ó, igen, de hatalmat nem. Most kell. (Egyre határozottabban.) Ezt a rettenetes szerepkört nem ruházhatom át senkire. Sem udvaroncra, sem ellenzékire. Politikai életünk egyetlen függetlenje vagyok. De álorcát veszek fel és tárgyalok Metternichhel, a főhercegekkel és a császárral. Valakinek rendet kell teremtenie. Hát ne Metternich és hivatalnokai teremtsenek itt rendet. És ne vezessen osztrák tábornok csapatokat Magyarország ellen. Bethlen Gáborok kellenének most! Ó, ha felérnék hozzá. Ha jó tanítványnak bizonyulnék. Becsapta a szultánt, ahogy most én akarom becsapni a császárt. A katonaság rendet teremteni kell, és nem pusztítani. Bethlen Gábornak már életében megbocsátották, hogy a magyar helyőrség védte Lippát magyar katonákkal vívta meg a török szultán számára. Ha nem teszi meg, pusztítva özönlött volna a török az országra. Bonyolultabb a mai helyzet. Hiszek lélekjelenlétemben! Hiszek önfeláldozásom értelmében! Elindul. Lassan sötét. Amikor a szín kivilágosodik, boldogan kiabálva rohan be. Nem sikerült! Nem sikerült! Nem sikerült! Ó, hogy rettegtem, hogy elfogadják felajánlkozásomat! Nem fogadták el! Nem fogadták el áldozatomat! Megmentették a lelkemet. Köszönöm Istenem, köszönöm Sors, köszönöm Világmindenség! Képtelen lettem volna nem vállalni, és képtelen lettem volna végrehajtani. Pedig jól játszottam szerepemet, és hittek nekem. Bennem hittek, másban nem hittek! Saját 23
