Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
erejükben nem hittek! Soha ennyire derűlátó nem voltam. Félnek tőlünk! Ezt mondták: Magyarországon csak békés eszközökkel lehet rendet teremteni. És ezt: Magyar- országra még Széchenyi István személyében is kockázatos királyi biztost küldeni! És ezt: nemcsak Magyarországon aggasztó a helyzet, hanem az olasz tartományokban, Csehországban és Ausztriában is! És ezt: a helyzet aggasztó a birodalmi határokon túl is! (Nevet.) Kátpótlásul felajánlották, vegyem át Bécsben a magyar kancellária vezetését. Persze hogy eszembe sem jutott elfogadni. Hisz ez új helyzetben, e végre nekünk kedvező helyzetben lesz ugyancsak nagy szükség reám idehaza. És amire nagyon büszke vagyok: az arcom merev maradt, nem lehetett róla leolvasni, hogy politikuséletem legboldogabb perceit élem át. Csak legyünk képesek az új helyzetet kihasználni. A császár és kormánya beismerte gyengeségét, tehetetlenségét! Jövőnk végre a mi kezünkben! El ne bízzuk magunkat! Bizonyuljunk méltóknak a ránkváró óriási feladatokhoz. Ezután egy nap egy esztendő! Népem elé állok és így kezdem: csak magunkban a föltámadás. Ha feladatát nem teljesíti nemzedékünk, az utókor átka reá! Sötét, majd függöny. MÁSODIK RÉSZ I. FELVONÁS 1847. Az íróasztalánál ül. Csendesen. József főherceg fia, István a nádor-jelölt. Megválasztásáig is kormányzói hatáskörrel felruházva. Fiatal, tapasztalatlan; félek, hogy könnyen befolyásolható. Természetesen nem Széchenyi István, hanem Kossuth Lajos fogja befolyásolni. Megnyerésére már meg is tette az első lépéseket. A Pest megyei közgyűlésen nem elégedett meg azzal, hogy István főherceg nádorrá jelölését örömmel üdvözölje, hanem indítványozta, hogy az ifjú főherceg legyen Pest vármegye új főispánja. (Felnevet.) Ebből az eszes politikusból a végén okos politikus lesz. Az ellenzék félelmetes hírű vezére miközben pártjára állítani igyekszik a király helytartóját! íme a békés megoldása a nemzet és az uralkodóház viszályának. S én hogy aggódtam, amikor a birodalmi főkancellár bejelentette, hogy Magyarország kormányozhatatlanná vált, mert mind a törvényhozó, mind a végrehajtó szervekben többségre jutott az ellenzék. Ijedtemben teljhatalmú kormányzói kineveztetésemért folyamodtam. Ó, mennyire rettegtem azokban a napokban, hogy rendet teremteni a birodalmi haderő végigözönöi a felkészületlen Magyarországon. (Rövid szünet, majd gyűlölettel.) Metternich akkor hazudott nekem. Ilyesféléket mondott: Magyarországon csak békés eszközökkel lehet rendet teremteni. És közben erre gondolt: Magyarországon szükségtelen rendet teremteni. Magától kialakul ott a rend. Magyarország megsül saját zsírjában. Igen, ilyesmikre gondolt. Mert már akkor megértette, hogy a magyar ellenzék magatartása nem a birodalmi érdekeket, hanem a magyar alkotmányos életet veszélyezteti. Ha a magyar ellenzék öngyilkospolitikát folytat, akkor a birodalom vezetőit persze hogy jobban aggasztják az olasz- országi, csehországi, ausztriai mozgalmak, mint a magyarországi forradalmi helyzet. Feláll; határozott léptekkel járkál fel-alá. Szerencsére magamtól is rájöttem arra, amire Metternich természetesen nem igyekezett felhívni a figyelmemet: hogy a magyar ellenzéki politika csak szavakban Habs- burg-ellenes, a valóságban magyarellenes. Önveszélyes. Érre figyelmeztettem az ellenzéket a Politikai programtöredékekben. De nemcsak óva intettem az ellenzéket könyvemben, hanem időszerű programot javasoltam benne számukra. Remélem, hogy 24
