Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kovács András: A magyar külkereskedők utazásairól
kell a szocialista országok légijáratainak igénybe vételére. Ettől eltérni csak vezér- igazgatói engedéllyel lehet. Ez így valóban takarékos megoldás — addig, amíg emiatt drágább nem lesz a leves, mint a hús, azaz amíg a dolgozó szocialista járatra várva nem tölt el két-három plusz napot valahol — valutáért...). Itt kell aztán a kombinatív készség! A jegyek felelőse „köteles a legcélszerűbb útirányt (útvonalat) kiválasztani” — de ki tud rajta kívül annyi menetrend között eligazodni? így hát sose fog kiderülni, hogy egy utat meg lehetett volna szervezni egynapos római ,,kényszer”-várakozás nélkül, útban hazafelé . . . Tehát a kiválasztott útirány (a kitérőkkel együtt) csupán a jegyintéző és az utazó személyes viszonyán múlik. Az útra induló megtanulja, hogy nem illő elfeledkezni jótevőiről, és szentel napidíjából némi hálaajándékot — lám, mennyire kell ide a memória! — mondhatni, adózik azért, hogy legközelebb se tíz perce legyen Prágában, hanem fél napja Zürichben, átutazóban. Az utolsó nap lázas tevés-vevéssel, útianyag készítésével és elintézendők lajstromozásával telik, beleértve a hivatalos és magánjellegú'eket is. Ilyenkor veszi át az utazó a valutáját, és rögvest fejszámolásba kezd. Ezzel elérkeztünk az egyik leglényegesebb és a kívülállót leginkább izgató kérdéshez; mit és mennyit kap a külkeres, ha végre nekiindul? Többféle, bonyolult juttatásai között szerepel egyfelől az úgynevezett dologi költség; ebből szállást, repülőn kívüli utazást, telefont, telexet, taxit, valamint egyéb, munkájával kapcsolatos kiadásait fedezi. Minden effajta költségét köteles számlával igazolni, különben nem számolhatja el vállalatának, s ennek következményei idehaza roppant kellemetlenek. Léteznek helyzetek, amikor számla szerzése egyszerűen lehetetlen, mert nehéz például a csak szuhaéli nyelven beszélő taxisofőrnek Kelet-Afrikában elmagyarázni a magyar külkereskedők elszámoltatási rendszerét. Az illetékesek ilyen helyzetekben eltekintenek a papírtól, helyesebben az ország átlagos taxi-díjtételeit a helybéli magyar kereskedelmi kirendeltség papíron igazolja, méghozzá annyi alkalommal, ahányszor a dolgozó igényli (Kilóg a sorból és közutálat tárgya D., az egyik keleti országban dolgozó tanácsos, aki nem igazol taxiszámlát. A kiutazó vitesse magát a partnereivel, vagy vegye igénybe a kirendeltség kocsiját!) ... Ha rövid a napidíjad, toldd meg pár taxival — tartja a szakmai mondás. A helyi taxisok pedig nem tiltakoznak, így a „megtakarított” összeg a napidíjat gyarapítja. A külkereskedő, ha kiállításon, vásáron üzletel, további aprópénzekre tehet szert. A záru jellegétől függően adódhatnak a bemutatáskor szállítási-javítási kiadások. A bennszülött szerelő-rakodó nem ragaszkodik számla kiállításához, esetleg épp annyit tud valamely világnyelven, hogy az összeget közli. Ilyen esetben az utazó szintén a kirendeltséggel íratja alá papírját, melyen igazolja, hogy ilyen-olyan címen kifizetett bizonyos summát. Kirendeltség igazol — miért is kételkedne? — és ezzel az ügy rendezve van. Itthon legfeljebb a naivabbak fejet csóválnak; — Milyen drágák mindenütt a mesteremberek! — ha egyáltalán eszébe jut valakinek az efféle igazolások számértékét vizsgálni. Ez azonban ritka eset, mert sem az elszámoltatónak, sem a kifizetőnek nem sajátja a pénz. A papír pedig, mindennek alfája és ómegája, rendben van. Nem is tudom, miért pont itt jut eszembe egy másik vállalatnál történt furcsa véletlensorozat; egy utazónak előbb a pénztárcája tűnt el, nyilván ellopták (még az első nap, teljes rábízott valutaellátmányával), következő útján összetört az összes reprezentációs italkészlet, amit persze a helyszínen, igen drágán kellett pótolni, majd egy árubemutatón támadt igen súlyos javítani való, borsos áron. Ez már, úgy látszik, sok volt, az illetőt példásan megbüntették! Javasolták neki az állásváltoztatást... Európa határain kívül általában benne foglaltatik a szállodadíjszabásban a kötelező reggeli. Mégis, a hotelszámlák zöme nem tünteti fel ezt atételt. Egy kis kedvesség, apró 41
