Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Apáti Miklós: Eleven lángok alatt (vers)
APÁTI MIKLÓS ELEVEN LÁNGOK ALATT aztán hazajöttem egyedül, kifosztottan. Nem történt semmi. Megint csak annyi történt, hogy nem beszéltünk meg semmit. Még nyersfordításokat sem készítettünk egymás gondolatairól. Veszélyes mára már a végiggondolt gondolat. Végül is: fegyverekért, vagy rozsdás levelű bokrok illata után kiáltozunk? De már e bokrok is robbanékonyak. Inkább beszélünk tárgyakról, javakról, mint emberekről, pedig a tárgyak is politizálnak. Üszkösödünk kimondatlan gondolataink eleven lángjai alatt. És ellenséget és szövetségest sem keresünk immár. Szívesebben babrálunk cicahajú gyermekeink fejebúbján, mint térképeken, zászlócskákkal. Kimondhatom, mint minden európai: HAZÁM NÉLKÜL NEM LESZ EURÓPA. Már jóelőre készülök, nemcsak a győzelemre, de a vereségre, a vesztésre is. Jobb formatervezetlen futóvadnak lenni, mint céltáblának. Legalábbis, míg el nem találnak. Ősz van, szemben, a hegyoldalon gyülekeznek, sokasodnak a bokrok rozsdafoltos seregei. Szükségtelen kiáltozásom illatukért, elér ide, hozzánk, végül is. 11
