Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Bistey András: Szibéria melege (dokumentumregény - részlet)
BISTEY ANDRÁS SZIBÉRIA MELEGE (Részlet) A CSAJKA Az erdei munka után ismét vonatra ültünk, hoztak bennünket visszafelé. Már azt kezdték beszélni, hogy hazamehetünk, de ebből semmi sem lett. A vonatunk délnek fordult. Egy bányánál szálltunk ki, ott véget ért a sín. Kaptunk egy kis ennivalót, azután megindultunk befelé a sivatagba. Azt mondták, vasutat kell építeni, oda megyünk munkára. A csomagjainkat tevék hozták, és néhány kirgiz hajcsár is volt velünk. Nagyon megszomjaztunk útközben, de kutat nem láttunk. Kértük az egyik kirgizt, hogy szerezzen vizet, mert szomjan halunk. A következő pihenőnél el is ment vagy négy-öt csajkával egy messzebb levő tóhoz, de a víz, amit hozott, olyan sós volt, hogy csak néhány kortyot tudtam inni belőle. Kilöttyintettem volna, de a kirgiz elkérte tőlem, azután egy kissé félrevonult vele, és leguggolt. Kezdtem jobban odafigyelni. Pisáit, de ott a férfiak is leguggolva végzik a kisdolgukat, mint itthon a nők. Különös szokásod van — gondoltam. De akkor lepődtem meg igazán, amikor belemosta a pöcsét a csajkámba. Odaugrottam, adtam neki egy nagy pofont, és hirtelen magyarul jött ki a számon: — Az anyád hétszentségét! Mit csinálsz? Ahogy felbukott, kiesett a csajka a kezéből. Egyébként jámbor ember volt, nem haragudott meg a pofonért, hanem kezdte magyarázni, hogy ők dolguk végeztével mindig megmossák. — Jó, jó — mondtam. — De mossad a saját edényedbe, ne az én evőcsajkámba! A következő tónál sokáig súroltam a csajkát homokkal, de végül mégis eldobtam, nem tudtam enni belőle. A TEVE Megálltunk egy falunál, letáboroztunk, de a kirgizek nem maradtak velünk, bementek a faluba. Reggel csak kettő jött vissza, a harmadik megszökött. Elindultunk nélküle, én hajtottam volna a tevéjét. Ha jobbról ütöttem, jobbra, ha balról ütöttem, balra fordult, de előre az istennek se akart indulni. Hallottam, hogy a kirgizek induláskor mindig nagyot kiáltottak: „Hujjujuj!”. No — gondoltam — ezt megpróbálom én is. Elkiáltottam magam: „Hujjujuj!”. Az én tevém megugrott, mint a nyúl, alig győztem szaladni utána, a kirgizek meg nagyon nevették. Ejnye, baszd meg! — mondtam magamban. — De különös tempód van! Otthon a lovakat mindig így indítottam: „No Jézus segijj!” Itt meg „hujjujuj!”. NEHÉZ TÉL Több napig tartó gyaloglás után érkeztünk meg az épülő vasúthoz. A táborunk földbe ásott barakkokból állt. Egyszer kezdték kérdezgetni az embereket, hogy van-e köztünk pék. Én csak annyit értettem a kenyérsütéshez, amennyit otthon Jusztitól ellestem, mégis jelentkeztem 12
