Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - MŰHELY - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Barta János: Arany János apró műfaja (Forgácsok és rögtönzések)

Egyébként hogy még az ilyen apró keretek között is lehet szó olyasmiről, amit alkotásfolyamatnak lehet nevezni, arra példának A Három-pipa utca című versikét említeném. Jellemző példája apró mindennapi mozzanat (az utca elnevezése) évődő tovább- rezgésének egészen az alapképzethez kapcsolódó politikai célzásig. Maga a miniatűr alkotói folyamat teszi avers művészi érdekességét.

Kisfaludy EGY pipáról Monda elmés pipadalt: Illő, hogy e „három pipa“ Nyújtson érte diadalt.

Éljen hát az ő utcája!

S a magyarnak „nagy pipája“ (Mint a régi példa jár), Legyen egyszer tömve már!

A Népdalok a kornak tanulságosan mutatja, hogyan fordul át Aranynak a germanizmu- sok iránti bosszankodása költői játékba. Innen is kitűnik, milyen jelentősége van Arany tehetségében a játékösztönnek. Az egész ciklus bizonyítja: valamely visszásság, bosszúság, esetleg apróbb életmozzanat milyen könnyen váltja ki Aranyból a játékos reakciót, sajnos többnyire csak miniatűr méretben. Az egész ciklusra általában az a jellemző, és értékét is az adja meg, hogy kicsinyben a nagy Arany árulkodik.

Az öregedés, maga az öregséggel való szembenézés számos apró versikében tükröződik; búvópatakként ismételten fel-felbukkan, s természetesen elsőrangú alkalom az önszemléletre, az élettel való számvetésre. A költőiség sűrűn felesiIlámlik bennük egy-egy ötletes képi kifejezésben. Figyelemre méltó a halálsejtelem megszólalása is.

ZÖLD VERS A LIGETBEN

Azt hittem a télen, hogy fűbe harapok:

De látom, ez egyszer tán még fűre kapok.

1972. MÁJUS 1.

Jöhetsz tőlem vidor tavasz, Jöhetsz bús őszi felleg,

Nyár, mely pirít, tél mely havaz: Én meg nem énekellek.

Az én időmnek egy szaka Van már csak: a fagyos tél,

S ama földsarki éjszaka,

Melynek több napja nem kél.

ÉNEK AZ ÖREGSÉGRŐL

Vén vagyok mái-----isten látja! —

Minden ember „ura-bátyja,“

Bár még ötvenim felén;

Leng fehér zászlója főmnek, Megadásul az Időnek:

Tőle békét esdem én.

Kik velem egyenlők korban,

Még virulnak férfi-sorban,...

A Hoc arat in votis voltaképpen nem forgács, hanem befejezetlen nagyobb költemény. Figyelmünket inkább a benne rejlő rímjáték, rímelési bravúr érdemli meg. Ez is bizonyítéka annak, hogy Aranyban mindvégig működik, és időnként önállósul a játékösztönnek magasabb foka, az alább még tárgyalandó virtuozitás.

Alkalomadtán egy-egy antik versforma fölcsendülése nyit erre lehetőséget, mint A szigeten címen jelzett kis apróságban.

Már jön a főherceg, hallom, mert a kocsi serceg, A kis sárga pennyk lassan ügetve vonik.

— Félre, pádon ülő! járt útat félve kerül ő, —

De le ne vedd kalapod, — restellj, ha lekapod.

A sziget életének egy mozzanatát leoninusokban rögzíti meg. Külön érdekesség az idegen szó bevonása a rímbe, és a nyelvjárási „vonik” igealak beiktatása. Az idegen szavakkal űzött rímelési játék a nagy költészet keretei között a Bolond /stókban bontakozik ki.

61