Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - MŰHELY - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Barta János: Arany János apró műfaja (Forgácsok és rögtönzések)

lyet Voinovich haláltáncnak nevezett el. Az utolsó években a beteges költőből ismételten kitörnek ezek a megrendítő sóhajok.

Ezeket az apróságokat még nem nevezhetjük műveknek, hatósugaruk nagyon csekély, egyik fő jellemvonásuk a pillanatnyiság, a spontaneitás. Csoportban tekintve is csak kevéssé beszélnek önmagukért, odaképzeljük mögéjük a nagy költőt és nagyobb igényű alkotásait. Elemi formájukban többnyire valamely pillanatnyi helyzethez, vagy alkalomhoz kapcsolódnak. Számos esetben érdekességüket az adja meg, hogy az alaphelyzet vagy az alapmozzanat komoly, súlyos tény vagy történelmi esemény. Ez azonban nem a maga valóságában szólal meg, hanem többszörös áttétellel, lefelé transzponálva, egy játékossá szelídült ötletben tükröződik. Mindezekben a humor egyik alapfunkciója érvényesül. Olykor tisztán érzékelhető a kettőshangzat: a lappangó mélység és ennek humorban való feloldása.

Azt mindenképpen észre kell venni, hogy aránylag ritka a tiszta típus. A funkciók rendszerint keverednek, egymással összefonódva jelennek meg, még a parányi keretben is. A forgácsok egy részét csaknem tisztán nyelvi játékoknak, rímjátékoknak minősíthetjük. Ezek az apróságok különösebb elemzést nem igényelnek.

Az egykorúak tanúsága szerint, ilyen tréfás rímeket sokszor pattintott Arany beszélgetés közben is. Egyszer Vámbéryvel találkozott a Duna-parton, Vámbéry lelkesülten magasztalta a tájat. Az Akadémia előtt teherhajók álltak, amelyekről kátrányos hordókat görgettek a partra. Arany hallgatta a dicséretet,végül megszólalt: „Csak az a hátrány — Hogy büdös a kátrány.”

Coronini jellemző példája annak, hogyan tükrözteti Arany a nagy politikai változást, az új főparancsnok kiküldését egy játékos rímben.

Büszke magyar náció!

Nem lesz koronáció.

Későn van már sírni-ríni:

Itt van Budán — Coronini.

Szintén alkalmi formai ihletnek köszönheti létrejöttét a Csengery család számára írt Pohárköszöntő. A distichonban a családtagok neve szabályos pentameterbe rendeződik.

Mint nevök e versben, oly símán folyjon az éltök:

Antal, Róza, Lóránt, Olga, Leona, Éti.

Az Akadémiai papírszeletek bő tárháza a nyelvi és verselési tréfáknak. A legelső apróság két német szó rímeltetésével űz tréfát.

Az emberi öltőt nagy feledékenység Elnyeli mint tenger;

Csak kettő marad fenn az emlékezetben:

Der DENKER und HENKER.

Ugyanez a hajlam nagyobb arányban és körmönfontabban buzog elő a következő versike odavetett soraiban: „jaj, biz ez a nevelészet”. Itt a rímelési bravúrt a költő idegen szavak beiktatásával, sőt szándékos nyelvi torzítással is fokozza. Erről alább mégegy- szer szólok.

Amit a kritikai kiadás Akadémiai papírszeletek címen közöl, az jórészt tipikus rímjáték. Az akadémikus Arany viszonylag könnyen vetett oda tréfás vagy csúfolódó versikéket. Nem a nagy költői igény szüli őket, hanem az a szellemi fölényérzet, amely minden önkicsinyítés és csüggedés ellenére ott lappang Aranyban, s amelyből humorérzéke is táplálkozik.

60