Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - MŰHELY - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Barta János: Arany János apró műfaja (Forgácsok és rögtönzések)
MŰHELY BAR.TA JÁNOS Aus unendlichen Sehnsüchten steigen endliche Taten wie schwache Fontänen, die sich zeitig und zitternd neigen. Aber, die sich uns sonst verschweigen, unsere fröhlichen Kräfte — zeigen sich in diesen tanzenden Tränen. ARANY JÁNOS APRÓ MŰFAJA (RAINER MARIA RILKE: Das Buch der Bilder — Initiale) (FORGÁCSOK ES RÖGTÖNZÉSEK) BARÁNSZKY JÓB LÁSZLÓ tolmácsolásában: Végtelen vágyak — apró tettek, langy szökőkútból — hulló cseppek: fölremegnek és máris esnek. S mégis csak ekként ölthet testet vidám valónk, meg így születhet, tibennetek táncos könnycseppek. Arany János halála után hamarosan időszerűvé vált, és meg is indult hátrahagyott műveinek összegyűjtése és sajtó alá rendezése. Ennek során meglepetések is akadtak. Apró, odavetett versikék kerültek elő, jó barátok által megőrzött papírszeleteken, meghívók hátlapján, füzetek borítóján, ritka esetben egy-egy partner emlékezetében. Összegyűjtve egész kis csokrot tennének ki. Keltezésük gyakran bizonytalan. Különösen az akadémiai ülések alatt gyakorolta Arany azt a szokást, hogy társainak az ülés egy-egy mozzanatához fűzött tréfás rögtönzést juttatott el egy papírszeleten. Mindez távol áll a nagy költészettől, de arról tanúskodik, hogy a költői ösztön ébren van, és különösen a rímek könnyen pattannak elő. Voltaképpen egy irodalom alatti műfaj elevenedik meg itt, de egy nagy költő kezében. Nem azokról a versikékről beszélek, amelyeket Arany esetleg maga is kiadott, s amelyek besorolhatók az elfogadott apró műfajok valamelyikébe, tehát például epigrammának vagy gnómának minősíthetők. Egy részük megjelölésére Arany egy tréfás szót is alkotott: „Mondacsok”-nak kereszteli őket. Forgácsoknak, alkalmi szösszeneteknek is szokták nevezni. Az irodalmárt és az esztétikust azért is kell, hogy érdekeljék ezek az apróságok, mert mintegy elemeire bontva, szétszórtan, de csíraszerűen dokumentálják az alkotóerőnek azokat az összetevőit, részmozzanatait, amelyek koncentráltan a nagy, befejezett költeményekben lépnek majd akcióba. Az alábbiakban csak a spontán, alkalomszerűen rögtönzött versikéket vesszük számba, a nagyobb igényű töredékek más elbírálást érdemelnek. Ez utóbbiak koncepciójába már beleszól a költői igény, csupán a teremtő ihlet oszlik el, mielőtt a költemény kikerekedne. Az említett rögtönzések funkciója többféle és változtos lehet. Az egyszerűtől a komolyabb felé haladva, van köztük puszta nyelvi játék,amelyet rendszerintvalamely rím sugalma indít el. Jobb szó híján évődésnek nevezném a szatírának azt a minimális fokát, amelyben a játékba már egy csipetnyi kritika vagy gúny vegyül. Innen könnyű az átmenet a nyíltabb vagy erősebb szatírához, ahol a tagadó szándék uralkodik. Ezek a rögtönzött, odavetett költői játékok akkor érik el a legkomolyabb szintet, amikor az önszemlélet, önirónia, a saját magával űzött tréfás-komoly játék eszközeivé válnak. Különös rezonanciát kap ezeknek a forgácsoknak az a csoportja, vagy változata, ame59
