Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Kimeríthetetlen tartalék (Beszélgetés Vedres Ferenccel, a kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezet elnökével)
HATVANI DÁNIEL KIMERÍTHETETLEN TARTALÉK Beszélgetés Vedres Ferenccel, a kiskunmajsai jonathán Termelőszövetkezet elnökével Próbálom felidézni a 60-as évekbeli Vedres Ferencet — nem éppen sikertelenül. Hízásra hajlamos, örökké frissen borotvált férfi, szolidan elegáns öltönyben; fel-alá járkál a kiskőrösi Földmú'vesszövetkezetek Járási Központja (rövidítve: FJK) elnöki irodájában, s töpreng, töpreng ... A székház egy gólyafészkes, öreg épület Kiskőrös legközepétől alig 50 méternyire, mégis egy csöndes, kisvárosias mellékutcában. Ám ki emlékszik ma már az FJK-ra, mely szerv a megye és az ország más tájain húsz évvel ezelőtt fölszámolásra került, ám Kiskőrösön — legalább átmenetileg — még meg is erősítették, a környékben létrehívott szakszövetkezetek sokaságára tekintettel. Az akkori merev gazdasági szerkezetbe nem nagyon tudták beilleszteni a szakszövetkezeteket, azokat végül is a földművesszövekezeti mozgalom gyámkodása alá rendelték. Az eredeti elképzelés szerint a szakszövetkezeti tevékenység kimerült volna a közös értékesítés megszervezésében; az ebből fakadó biztonság jó a tagnak, a tagsági hozzájárulás jó a szakszövetkezeti közösnek, s az áru átvételét lebonyolító földművesszövetkezet is jól jár: teljesíti a tervét. Mindez tehát nem volt ráció híján. Más kérdés, hogy mindjárt kezdetben kiderült: a szakszövetkezetekben ennél ezerszerte több lehetőség rejlik. Vedressel történt összeismerkedésem jócskán közrejátszhatott abban, hogy oly sok időn át foglalkoztattak a szakszövetkezeti vidékek sajátos társadalmi feszültségei, rétegeződései, sőt akárcsak pőre gazdasági ügyei-bajai is. Kiskőrösön jártomban-kel- temben legalább egy negyedórára mindig fölkerestem, hogy mint újságíró egy féltucatnyi témával jöjjek el tőle, s ami még fontosabb: megfrissülő nézőpontokkal. Hányszor előfordult: már-már hibátlanul napfényesnek láttam az életet, s akkor néhány eligazító mondattal beletaszajtott az ágas-bogas problémák szövevényébe, máskor a szociografizáló elemzés tekervényein jutottam holtpontra, ez esetben a bűvös kör nyitjára vezetett rá. Még a hajmeresztőén ostoba kérdéseim fölött sem siklott el, mint szellemi partnert kívánt részeltetni a tisztánlátás örömében. Világosan gondolkodó elme — állapítottam meg róla, bár e jellemzést akkoriban még óvakodtam volna széles körben terjeszteni, félvén, hogy ráterelem az eretnekség gyanúját. Ma már hál- istennek az irracionalizmusnak van félnivalója... Intellektuális, de mindig ember- léptékű távolságtartása, csiszolt modora ugyancsak üdítően hatott rám a bratyizó bizalmaskodás és az arctalanul rideg hivatalnokoskodás szélsőségei közepette. Alighanem kerülte az önkéntelen kitárulkozást. Épp ezért csak annyit tudtam róla, hogy naponta jár át Kiskunmajsáról kiskunhalasi átszállással. Meg tán ott, Majsán, maga is tagja a Jonathán Szakszövetkezetnek. 45
