Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Tatarozgatunk
veszik, ami van. Színes, mintás falicsempéhez a színes-mintás padlóburkolót. S a színben mindkettőtől elütő — kádat, mosdót. így aztán a személyi tulajdonú új házak fürdőszobáira elmondható: pénz van bennük dögivei, de nincs egy szemernyi ízlés... A csempe össze nem hangolása nem az egyetlen. Lakótelepeink fürdőszobái nem ízléstelenek, ám a szobák annál inkább! Mert a színes-mintás tapétához színes-mintás padlószőnyeget ragasztanak, s a függöny, ha véletlenül nem mintás, szinte bizonyos, hogy színben semmi köze a falhoz meg a padlóhoz. Negyedikként még betársul a bútor. Egyszínű szövethuzattal ritkán kapható heverő, fotel, kárpitozott szék. Mintával készülnek (a mintás szövet drágább). Hogy aztán a lakás hogy néz ki? Kit izgat a lakóján kívül? Minőség, óh ... Meszeljük a konyhát. Hallom, istentelenül káromkodik a csempéző a fürdőszobában. Kimegyek, mi a baj? Áll a helyiség közepén, és tajtékzik a dühtől. Kezében egy cetli, azzal hadonászik. Minta után vettük a csempét lezárt dobozokban. Most nyitogatja a mester a dobozokat. S valamennyinek az alján a gyártó cég, a Budapesti Porcelángyár papírjára bukkant. A papírról megtudta, hogy minden egyes dobozban minden egyes csempe más-más árnyalatú. De sebaj, adnak tanácsot, hogy mit tegyünk... „felrakás előtt úgy kell összeválogatni és előre elrendezni, hogy az egyes csempék közötti színárnyalati eltérések fokozatos átmenetet biztosítsanak.” Mondja is a mester szép szaftosán, hogy a gyártó mit és hová rakjon össze. Hogy ő rendezgesse? Hová rakjon ki egy fürdőszobát? Jó, nálunk van udvar, van kert. Ámbár, épp esik a hó. De a városi lakásban hol van hely? Hurcolják ki a bútorokat a szobából? Vagy a gangon, netán a járdán, esetleg a játszótéren vagy az úttesten válogassa, és rendezze színárnyalatok szerint? Félreértés ne essék, nem selejtes, nem leértékelt csempét vettünk, hanem — doboza és ára szerint — első osztályút. Ezzel együtt is a legtöbb kancsal. Hol erre, hol amarra hajlott el égetés közben. Egyik domború, másik homorú, ki hogy sikeredett. (Hét forint 90 fillér volt darabja. Egy négyzetméter 347 forintba került!) Másnap ismét szentségei a mester. A padlóburkoló hét dobozából egyben (!) a doboz alján „tájékoztató” lapult. Ami —többek közt —engem figyelmeztet. „Á a különböző mázféleségek felhasználási területe kopás szempontjából korlátozott. Kopásállósági fokozatnak megfelelő felhasználási területek a következők: I. fokozat, jelölése K1. Lakások belsőtéri helyiségeinek burkolására alkalmas, ahol papucsot, normál gumivagy bőrtalpú cipőt használunk. II. fokozat, jelölése K2. Lakóépületek, átjárók burkolására alkalmas. III. fokozat, jelölése K3. Középületek bejáratainak, munkahelyek, vendéglátóipari helyiségek burkolására használható. A kopásállósági fokozatokat a dobozokon feltüntetjük . . . Vásárláskor ügyeljen arra, hogy a felhasználási területnek megfelelő kopásállóságú, azonos méret- és színárnyalati jelzéssel ellátott dobozokat kapjon.” Most én eresztettem el egy cifrát. Bár ... nem is tudom ... hiszen szerencsém volt, eddig is láttam a K1 feliratot a dobozok oldalán, csak épp nem tudtam mi az. Ahol vásároltam, ott ugyan meg nem kérdezték tőlem, hogy lakásom belsőtéri helyiségeibe kell-e, avagy vendéglátóipari helyiségeim burkolására akarom használni. Ez tetszik? Fizesse és vigye! (Örüljön, hogy van). S én valóban örültem, hogy végre kapok . . . valamit a pénzemért. 41
