Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Tatarozgatunk
rendezést kérjük — mondjuk az eladónak. Nincs — mondja ő. De hiszen itt van, az orrunk előtt... Mintakollekció, morogta és otthagyott. Nagy a város, sok a bolt, te erre, én arra. Este összetalálkozunk. Én Újpesten találtam egy vécécsészét. Én pedig Csepelen egy szappantartót. Megvetted? Nem mertem. Én se. Viszont láttam kávébarnát mindenből. Kapható? Nem kérdeztem. Másnap odaállunk. Mintadarabok. Nem baj, nagy a város, sok a bolt, te erre, én arra. Este összetalálkozunk. Egy talpas mosdó volt Kőbányán. Én egy papírtartót láttam a Skálában. Vegyünk fehéret, az van. Megy az a csempéhez? De hisz még csempe sincs! Hát, nem bánom. Fehéret? Mintadarab . . . Ötödik napon egy eladó megsúgja: holnap kapunk árut! Ha szerencséjük lesz, a teljes felszerelést megvehetik nálunk. És milyen színű lesz? — kérdem, én naiv. Amilyet kapunk, asszonyom! Másnap délelőtt ott van, egyben van a bézsszínű fürdőszoba-berendezés. A nagy bolt nyolcvan darab komplett fürdőszobát kapott. Csak bézst szállítottak nekik. Jöhet most már a hársfacsempe és a burkoló. Nem jött. Annak ellenére, hogy nagy a város, sok a bolt, és te erre, én arra. Fürdőszobánk a következőképp néz ki: bézsszínű a berendezés, ekrü alapon barna virágmintás a falicsempe és sötétbarna a padló. Majd megszokjuk. Eddig ilyen se volt. Mindenki azt gyárt, amit akar? Nem olyan lett a fürdőszobánk, amilyennek szerettük volna. De legalább nem ízléstelen. A mintás falicsempéhez a huszonnyolcadik (!) helyen — a pilisvörösvári Tü- zép-telepen, ahová kisméretű tégláért mentünk, de az épp nem volt — sikerült egyszínű padlóburkolót venni. Sokat töprengek azóta is, vajon miért kellett ennyire profilírozni a boltokat? Hogy egyik a csavart árulja, a másik a csavarmenetet. . . Vajon miért nem lehet egy helyen megvásárolni például mindazt, ami egy fürdőszobához kell: csempét, berendezést, bojlert, csapokat? Miért kell ezer helyről összeszedni, ezer helyen sorba állni? A kereskedelmen kívül még kinek jó ez a nagyfokú szakosodás? Nekünk,fogyasztóknak akikért végül is vannak, semmiképp. Mert mi is kellene hozzá? Nem, nem hely, hiszen nagy alapterületű üzletek, bemutatótermek vannak. Erre tehát nem hivatkozhatnak az illetékesek. Másra lenne szükség. Összehangolásra a gyártók — a gyárak — között. S másfajta — a fogyasztót előtérbe helyező — szemléletre a kereskedelemben. De tudnak-e együttműködni a gyárak, amikor egy gyáron belül sincs összhang? Már kész volt a fürdőszobánk, amikor riporton voltam a Zalaegerszegi Kályha-és Csempegyárban. A vállalat igazgatója, arra a kérdésemre, hogy a hatodik ötéves tervben mi mindent szeretnének megvalósítani, azt válaszolta: „Szeretnénk a falicsempék és a padlóburkolók színét-mintáját összehangolni.” Nem akartam hinni a fülemnek. „Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy eddig egymástól függetlenül tervezték- gyártották az egy helyiségben használatos lapokat?” De igen, éppen ezt mondja. S nemcsak ők nem gondoltak a fogyasztókra. Nem gondolt az egész iparág. Sőt, az egész magyar ipar . . . Megvan tehát a magyarázata, miért olyan ízléstelenek a magyar fürdőszobák! A lakótelepi lakások fürdőszobája általában nem, hiszen oda a legolcsóbbat — az egyszínűt — rakják föl. Ám a magánépítkezők, akik „áldoznak” fürdőszobára, és hét-tizen- két forintot is adnak a csempe darabjáért, belefáradva a sok utánjárásba, végül is meg40
