Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Cs. Varga István: A Németh László-i „tejtestvériség”-gondolattól a Nagy László-i szellemi hídépítésig
CS. VARGA ISTVÁN A NÉMETH LÁSZLÓ-I „TEJTESTVÉRISÉG"- GONDOLATTÓL A NAGY LÁSZLÓ-I SZELLEMI HÍDÉPÍTÉSIG Németh László metaforikusán kifejezett nagy gondolatai közül az egyik legvonzóbb és legszebb: a „tejtestvériség”-gondolat. A jelen írás ennek a korszakos jelentőségű eszmének csupán a vázlatos, következésképpen hiányos, de célkitűzésében mégis történeti szempontú felvetését és a lehetőség szerint árnyalt köztudatba vitelét kíséreli meg. Az elnevezést tartalmazó írás a Tanú1932-es novemberi, vagyis második számában jelent meg. Címe: Tejtestvérek. A kérdéskörhöz legszorosabban kapcsolódó tanulmányok: Összehasonlító népköltészettan (1933), Egy folyóirat terve (1933), Krleza Adyról (1939), Híd a Dráván (1940), Most, Punte, Síita (1940), Európa egysége (1940), Kelet népei közt (1940) stb. A vonatkozó írások egy része a Tanúban, a többi pedig a 30-as és 40-es évek fordulóján, az „új Tanú“-nak nevezett, „Kisebbségben-időszakban” jelent meg. A ,,tejtestvériség”-gondolatnak tanulságosan szép előzményei közt tartjuk számon a közép-európai sorsközösségnek, szellemi közeledésnek a képviselőit: Janus Pannoniust, Zrínyit, Balassit, Kazin- czyt, Vitkovicsot, Kölcseyt, Vörösmartyt, Bajzát, Petőfit, Arany Jánost, Adyt, Bartókot és Kodályt, Kosztolányit, Babitsot, József Attilát és Németh Lászlót, Illyés Gyulát és a szellemi hídverés 1945 utáni időszakában Nagy Lászlót és költőtársait. Ady—Krleza—Németh László A nagy moralista gondolkodó és szépíró Németh Adyt követően vállalkozott a magyar léthelyze meghatározására és kutatta a magyar gondolat és küldetéstudat esélyeit vesztett háború, levert forradalmak utáni válságkorszakban. Trianon után a minőség csillagképében, az etika fényénél kereste népének jövőlehetőségeit. Ebbe a hatalmas vállalkozásba illeszkedik bele szervesen a „tejtestvériség” gondolata, amely egységbe olvad a némethi etikum és minőség szintézisében. A Tanú írója a tanítás hangsúlyával arra nevelte a „fekélyes béke” időszakának magyar értelmiségét, hogy „A megismerés: megértés, a megértés: szeretet”. Németh vezérlő példaképe a ,,tejtestvériség”-gondolatban is: Ady Endre. A közös „kelet-európai sors- és helyzettudatban” (Király István) gyökeredzik nemcsak Ady felismerése, de Némethé is. Ady tudta: „Dunának, Oltnak egy a hangja“, megértette és kifejezte a sorsközösséget: „magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad. / Hiszen gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta rokon...“ A magyar forradalmi-szabadságharcos tradíciókban is felismerte a szomszéd népekkel való egymásrautaltságot. Nagy gondolatát a magyar, szláv és román sorsközösségről visszhangozza a hozzánk oly sok szállal kötődő horvát Miroslav Krleza, a becskereki születésű szerb Todor Manujlovic, a zombori származású szerb Veljko Petrovic, a csongrádi születésű Milos Crnjanski, amint a román Emil Isac, Octavian Goga, a szlovák Pavel Hviesdoslav-Országh, Boleslav Lukac, Stefan Krcmery és sokan mások. Üzenetét felfogták és továbbsugározták a „Szellemi Közép-Európa” hullámhosszain. A „Dunatáj”, a Magyar jakobinus dalának eszméjét szolgálták' Krleza a szlávság felé hajló Rilke mellett Adyt tartotta példaképének, őt pedig a „kelet-európaiságban” Németh László vallotta mesterének. Mindez akkor is jelentős, ha Németh részéről a viszonzás gesztusát is figyelembe vesszük. Krlezára Ady és Petőfi volt bátorító hatással. A „világszabadság” költőjével kapcsolatban leszögezi: „Petőfi farkasaként jobb átlőtt oldallal fázni, semmint láncon ugatni”. Az Apostol „döntő, szinte végzetes fontosságú hatás”-sal volt rá. A magyar forradalmi események hatására, Ady halálát követően, 1919 januárjában írja: Ady „a legfájdalmasabb magyar veszteség, s akit a köztársaság mint a forradalmi változás prófétáját temettet majd el.” Németh behatóan elemzi Krleza Ady-képét. Ady jelentőségét Krleza abban látja, hogy „fájdalmas nagyvárosi sznobizmusa s a magyar sors mongol mélységei közt az összefüggésnek művészi kifejezést adott”. A Vér és arany egyes helyeinek túlértékeléséből pedig „Hunniát” emeli ki, mint a keleteurópai értelmetlenség magyar darabját. Németh is tudja, hogy Adyt milyen erősen szorongatta a Duna kilesett titka, de ez csak az egyik oldala az ő költészetének. Krleza értelmezésében Ady jelentősége leegyszerűsödik. Nem esik szó isten-verseiről, a Minden-titok mítoszáról, a „Mindenség-csináló” költő86
