Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Cs. Varga István: A Németh László-i „tejtestvériség”-gondolattól a Nagy László-i szellemi hídépítésig
ről, aki „szimbólumaiban a világot megismétli és megértelmesíti”. „Ahorvát Krlezánaka magyarságról is elég rossz emléke van ahhoz, hogy Ady magyarrajongását éppúgy megértse, mint Hunnia-gyűlöletét” — állapítja meg Németh László. Amint Krleza Adyt, úgy Németh Krlezát érdemei szerint méltatja — az egész korszakban szinte egyedülállóan pontos lényeglátással — és még kritikájával is megbecsüli. Krleza nem ismerhette fel, amit Németh eleve tudott, hogy Ady költészetének legáradóbb és legmélyebb forrása a magyarságélmény: „a kénytelenül-igaz magyarság egész költészetének leg- dúsabb tétele“. Azt pedig eleve nem érezhette át Ady mélységében Krleza, hogy „Ne tapossatok rajta nagyon, / Ne tiporjatok rajta nagyon ..Németh Adyja „nemcsak szenvedte Hunniát, de föl is hozott alóla valamit: a Mélyebb Magyarságot. Ahogy boldogtalan, hisztériás hősei sorsából Dosztojevszkij is fölhozott valamit, ami nem boldogtalanság és nem hisztéria, hanem az igazi Oroszország.” Király István elemzéseiből tudjuk: Ady ambivalens Hunnia-gyűlöletében is benne van a „Vérem népe, magyar népem“ sorsának fájdalma, mert Ady teljes emberként hordta magában a „magyarság fényét, könnyét, tört hitét“. Kelet és Nyugat szintézisét, egyetemességét követve is tudta: amíg a kultúrák nemzeti keretekben virágoznak, addig őriznünk kell magyarságunkat. A legoktalanabb, de legszebb szerelemnek nevezte a magyarság iránti szeretetét. Oktalan, vagyis ok nélküli, azaz önzetlen szeretet Ady patriotizmusa: Mit tagadjam? — siratom és szeretem. Mit tagadjam? — talán ez az igazi S ez is oktalan, de legszebb szerelem. (A legoktalanabb szerelem) Ady sokszor és sokféleképpen vallott magyarságáról, de mindig és minden változatban „megóvni való nagy érték”-nek tudta a magyarságot „az Emberiség csillagokig ívelő útján”. Emberségének lett lényegi tartalmaaz ő magyarsága. Életalakító céljairól így írt Juhász Gyulának: „Sohse akartam más lenni... mint egy új, igaz ember, Ady Endre“. Ezzel az életcéllal cseng össze Németh Lászlóé: „Egész önképzésem célja az volt, hogy a Nagybányán 1901-ben született Németh Lászlóból, a magyarrá, az emberré képezzem magam“. Németh azok ellenében őrizte és újította meg Ady örökségét, akik — Móricz szavával szólva — „rámúmiázták sztereotip frázisaikat”. De számára Ady sem végcél, hanem kiindulópont volt. Krleza a legnagyobb kelet-európai költőnek látta Adyt, bizonyságtevő volt Ady költői és eszmei értékei mellett. Kelet-európai nézőpontjával többek közt ezért lehetett példaadó Németh számára, aki az irredentizmus fénykorában hirdette meg a kelet-európai népek összefogását, szolidaritását az előretörő fasizmus ellenében. A „tejtestvériség” eszméjének hirdetőjét ezért kell a magyar szellemi ellenállás képviselői közt is számon tartanunk. Egy bonyolultan ellentmondásos korban sajátos antiim- perialista nemzettudattal teremtett értékeket: „identitásőrzést, szociális elkötelezettséget, s nem utolsósorban valós helyzettudatot.” (Király István). Németh elsődlegesen politikus szempontú méltatást adott Krlezáról. Nemcsak filológiai vonatkozású ablakot nyitott a szomszéd népek irodalmára. Mindkét írót alapvetően hasonló cél vezette: Európa nyugati és keleti kultúrájának feltérképezése. A „kelet-európai szempontéban mindketten olyan magassági pontot, kilátót találtak, ahonnét beláthatok az egyetemes, tehát a nyugati és a kelet-európai kulturális értékek és vívmányok (Lőkös István). Németh „kelet-európaisága” a történelem sorvonalán alakult ki és formálódott. Tájékozódásának súlypontja idővel a nyugati kultúráról a keletire tevődik át, de sosem tagadja meg a nyugati kultúra valós értékeit és vívmányait. A helyes élet kérdéseihez, az etika és a minőség vezérelvéhez azonban Kelet-Európábán bátorítóbb példákat talált (Dosztojevszkij, Tolsztoj). Nemcsak szélességben, de mélységben is kutatott eszméket tápláló források után — az ókori görögség, archaikum, folklór és mítosz —, hogy esszéíróként és szépíróként megteremthesse kelet és nyugat szellemi szintézisét. „Tejtestvériség” és kelet-európai küldetéstudat Németh „kelet-európaisága” nem ellentéte, hanem földrajzi konkretizálása és egyben árnyaltabbá tétele egy kivételes egyetemességigénynek. Kezdetben Duna-Európa, Duna-gondolat, Közép- Európa a kulcsszava. A sorjázó szinonimák közt később jelöli Kelet-Európa néven azt a virtuális világrészt, amelynek fogalmába Hitler fellépéséig a weimari Németország és az Anschlussig Ausztria is beletartozik. A 30-as évek végén és a 40-es évek legelején fejleszti a „tejtestvériség”-gondolatot kelet-európai küldetéstudattá (Grezsa Ferenc), s a régió határát a Lajtánál vonja meg. A kihívás a valóság felől érkezett. A Tejtestvérekben így fogalmazza meg nevezetes felismerését: „mi Duna-népek ott tartunk, ahol a háború előtt, itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk.” Arra a közös történelmi sors közösség re épít, amelyben „a nép Pen Clubok nélkül is megcsinálta a maga ezeréves internacionáléját”. Az Összehasonlító népköltészettanban (1933) pedig így definiál: „A történelem ott zúgott el a népek fölött, de a történelem alatt egy homályos öntudatú, sokféle 87
