Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Salamon Konrád: Németh László szocializmusképe és az 1930-as évek elejének szocializmusa
nére mégis az volt a benyomása, hogy Németh László „kiemelkedik tehetségével a magyar polgári kritikusok közül. Ezért lehetségesnek gondoltam, hogy osztálykötöttségéből is fel tudja magát szabadítani. Nyílt levelemre adott válasza beigazolta, hogy túlbecsültem.” Ezt követően Németh egyéni vonásainak és tevékenységének elemzése után feltette a kérdést: „A két osztályfront közül melyik az a front, amelyik egyszerre hirdeti a harcot a kapitalizmus és a marxizmus ellen a szocializmus cégére alatt. . .?” A válasz egyértelmű volt: „Németh László egyéni ideológiája csupán a monopolkapitalizmus fasiszta ideológiájának egyéni megjelenési formája... Az osztályfeletti kritikus finom vonásai mögül előremerednek a monopoltőke durva körvonalai, az önzetlen egyéni gondolat mögül az osztály profitérdeke, az emelkedett elméletek mögül a feltámasztott középkor barbár mitológiája, a szellem eszközei mögül a rohamcsapatos csizmája.” E gondolkodásmód egy nyilvánvaló antifasiszta szövetségest bélyegzett fasisztának, mert a szocializmus és a társadalmi haladás kérdéséről nem az övével megegyező nézeteket vallott, s elítélő hangnemben sajnálkozott azon, hogy Németh László a dialektikából, „ebből a rendkívül gazdag és bonyolult fogalomból csupán a ’korok változó igazságának’ valóban lapos közhelyét képes csak kiolvasni. Ugyanakkor azonban ő maga a történeti relativizmus lapos közhelyéig sem emelkedik fel...” Ugyanis „a marxista tudomány operációit csak az azonosíthatja a delphi jósda sarlatánságaival, aki számára a tudomány és a sarlatánság egybeesnek, csak az az osztály, amelynek a kezén a társadalom tudománya sarlatánsággá változott át.” Az igyekezet tehát nem a szót értésre, hanem az elhatárolódásra irányult, de oly hevesen, hogy ez részben magyarázatát adja a későbbi magyar népfrontpolitika nehézkességének is. A heves érzelmeket pedig az gerjesztette, hogy a marxizmus akkori képviselői teljes képtelenségnek tartották a különbségtételt a szocialista eszme, illetve annak létező elmélete és gyakorlata között. Nagyon sok idő és fájdalmas tapasztalat után, az SZKP XX. kongresszusát követően vált csak nyilvánvalóvá, hogy a legnemesebb elmélet is eltorzulhat s a nevében folytatott gyakorlat súlyos bűnöket követhet el, ha nem vesz tudomást idejekorán az elméletének ellentmondó tényekről. S az ismertetett szót nem értés azért is különösen tragikusnak tekinthető, mert nem egymás valódi nézeteinek „elfogadhatatlanságán” alapult, hanem azon, amit annak hitt. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN MAJOR IMRE PINTÉR LAJOS SÜMEGI GYÖRGY ZÁM TIBOR 85
