Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

miáját.66 Többek között rámutat arra, hogy Németh László „megkísérli feltárni az elkülönült tudományágakat valaha összekötő tárnákat, küzd az emberi szellem egységéért ... Csúcsokat kutat, kilátópontokat, ahonnan a ma lényegébe lehet látni..

A „MOZGALOM” FELÉ

A Tanú első évének ideológiai szerepe — Lackó Miklóst idézve — „elsősorban a válságba került modern európai társadalmi és szellemi élet alapkérdéseihez való viszony, az európai tájékozódás szempontjából volt jelentős.”87 1933 őszétől viszont egyre inkább érlelődik Németh Lászlóban az elhatározás, hogy — ha nem is „lakatlan”, de mégiscsak — szigetéről-szigetétől eltávolodva, a „belső” körökből a külsők felé húzódva aktívabban és társaktól támogatva kapcsolódjék be az Illyés Pusztulása nyomán hirtelen érezhetővé váló reformmozgalomba. „Én is gondolkozom az ,őr-lel- ken’ — írja Gulyásnak —, jó volna egy magyar kátét szerkeszteni, három-négy oldal lenne, kérdés-felelet, benne minden, amit ebben a végzetes és nagyszerű korban egy magyarnak tudni kell.”68 Ebből a gondolatból nő ki a Debreceni Káté 1933. novemberében, amely Németh László közvetlenül a politika felé forduló szellemi mozdulásának első — s mindjárt igen jelentős — dokumentuma. Időközben megjelenik Molnár Eriknek Németh Lászlót a dialektika mibenlétéről kioktató cikke69, de igen jellemző, hogy Németh — jóllehet a Korunk szerkesztősége felajánlja az azonnali válasz lehetőségét —, csak karácsony táján foglalkozik az üggyel. Az indok: a Tanú következő számának írása, és — készül az Ember és szerep.70

Decemberben két fontos folyóiratcikk is napvilágot lát, amelyek a ,,mozgalom”-ra készülő Németh László szándékait erősítik, illetőleg elhatározását siettetik. A debreceni Pongrácz Kálmán nyílt levélben hívja fel Németh figyelmét arra, hogy a Tanú nem lehet menedékhely, a Tanúra a minőség forradalmát előkészítő új nemzedék is vár és számít. Pongrácz szerint — mintha csak ismét Babits vádját hallanánk — az enciklopédikus igény és a szaktudományokban való egyforma jártasság — képtelenség. A Tanú el fog szigetelődni — jósolja Pongrácz — „Jövőt csinálni egyedül nem lehet . . .”71 A nyílt levelet olvasva Németh László nagy haragra gerjed. Gulyás Pálnál két egymást követő levélben is tiltakozik a „debreceniek” feltevései ellen. Mélyen igaztalannak tartja — éspedig joggal — azt a feltételezést, miszerint ő lenne az oka annak, hogy nem jött létre a nemzedéki folyóirat, hiszen — mint írja — éppen ő vált a „lapalapítások bohócá”-vá. Azon melegében tervet is ajánl Gulyásnak: a Kecskeméti Lapok vasárnapi mellékleteként jelenjenek meg, s a szerkesztésbe vonják be Fülep Lajost is. (A Válasz ötlete, első megközelítésben!) Ebben az esetben ő kötelezi magát a Tanú megszüntetésére.72

A nyilvánosság előtt Németh a Tanú 1934 februári számában válaszol Pongrácznak. „Amikora Tanú áttört — írja—, még egyszer felajánlottam, minden anyagi kockázatot magamra véve, legkiválóbb kortársaimnak. (Az 1933 februári Illyés—Szabó Lőrinc— Halász Gábor—Németh László találkozóról van szó — Ml.) Senki sem mert velem tartani, féltek a megtorlástól. Be kellett látnom, hogy a nemzedékszervezésre nem vagyok alkalmas, aminthogy a nemzedék sem alkalmas a megszervezésre.”73 Ebben az értékelésben viszont — a Gulyásnak írtakkal ellentétben — inkább az eltávolodás mozzanatai dominálnak, nem a közeledéséi.

Pedig az említett másik fontos folyóiratcikkben, Gulyás Pál Tanú-elemzésében a szerző a szokásos enyhe patetizmusával, ám a rá szintén jellemző finom beleérző képességgel joggal állapítja meg, hogy Németh László szerepe jóval több, mint az írástudóé, a szellem emberéé általában: az Új nemesség című Németh-cikk lényegét Némethre

74