Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

mélységes azonosulását és testvéri sorsközösségét hangoztatja...49 (Az Állásponté véleményének jóhiszeműsége aligha vitatható, nyilvánvaló azonban, hogy egymástól lényegében is különböző törekvéseket és tendenciákat mos egybe, így azután Németh valódi értékeit sem tudja igazán megragadni.)

A határokon túli magyar folyóiratok is elismeréssel méltatják a Tanút. A kolozsvári Pásztortűz (az erdélyi konzervatív magyar értelmiség Reményik Sándor és Dsida Jenő szerkesztette folyóirata) nemcsak bemutatja a Tanút, hanem az első számból átveszi Németh László bevezetőjét és közli Kassák Egy ember élete című könyvéről írt recenzióját is.50 Az Erdélyi Helikon (elsősorban az erdélyi magyar középosztály Kós Károly által szerkesztett folyóirata) Kovács László főszerkesztő-helyettes kritikáját közli. Ez az írás Németh László „ragyogó írni tudás”-át emeli ki, s nagy elismeréssel szól „káprázatos és csak szerzetesi lemondással szerezhető ... tájékozódásáéról. A Tanú legfőbb érdeme az Erdélyi Helikon szerint: „kritikai eligazodás a jelenben, amikor nemcsak a mű sok és beláthatatlan, hanem az ítélkező szempontoknak, idegen területekről beszivárgó mérgeknek, hatalmi érdekeknek és üzleti játékoknak szinte ki- fejthetetlen hínárjába került az irodalom.”51

Szenteleky Kornélnak az újvidéki Kalangyában megjelent ismertetője mintegy a magasba repíti a Tanú első visszhangjainak — Bóka fanyalgását nem számítva — az egyik szólamát: a feltétlen elismerését. „Nem tudjuk csodálatunk legyen-e nagyobb, avagy megbecsülésünk?” — lelkesedik a cikkíró. „Számomra a Tanú megjelenése olyan, mintha egy fárosz gyúlt volna fel, amely szétmállasztja a makacs, mindent takaró vagy torzító homályt és sugarakat küld a nyúlós, nyirkos ködbe ... A tiszta, bátor hitek csodálatával, a hajszolt, bujkáló igazság örök szerelmével köszöntjük a felgyűlt fényt, a Tanút. Lássa meg, ami van és biztosítsa azt, ami örök.”52

A TANÚ-KRITIKÁK MÁSIK SZÓLAMA

„Amilyen jól ütött be az első Tanú, úgy hallgatnak a másodikról.” — töpreng el Németh László az 1932. december 2-án kelt, Gulyás Pálhoz írt levelében. Néhány hét múlva — mintha csak elébe menne a rá váró megpróbáltatásoknak — a rosszat sejtető csendben félig tréfásan, félig komolyan írja Rédey Tivadarnak: „Nagyon örültem, hogy az új év ürügyével egy kis szíverősítővel kínáltatok meg, a Tanúnak és írójának nagy szüksége van rá.”53 Érthető a nyugtalanság: a mérvadó, nagy folyóiratok egyelőre hallgatnak.

1933. január 17-én Németh László Kecskemétre látogat, a Hétfői Körben tart előadást „A huszadik század vezérjelenségei” címmel. (Az előadás szövegét a Tanú 1933. IV. ápr. számában hozza.) A Kecskeméti Lapok január 15-i, 17-i és 18-i számában foglalkozik a jeles eseménnyel. A jan. 15-i szám az első lapon emlékezteti olvasóit arra, hogy „Németh László ... ősszel új folyóiratot indított meg, mely független mindenkitől és minden irodalmi társaságtól vagy klikktől. Folyóiratát . . . ő írja végig az első betűtől a utolsóig.”54

Németh László február elején a debrecenieket keresi fel. „Kedves fiúk! — írja levelezőlapján Gulyásnak— Köszönöm nektek, hogy olyan jók voltatok hozzám Debrecenben; eltettem egy hónapra való meleget. Rám is fér, itt kezdődik az inkvizíció.”55

S valóban: 1933 első két hónapjában a progresszív magyar szellemi élet akkori két legtekintélyesebb folyóirata, a Korunk, illetve a Nyugat intéz heves támadást Németh László ellen. (Szeptemberben pedig a reformkonzervativizmus hazai vezéralakjának, az igen nagy tekintélyű Szekfű Gyulának folyóirata, a Magyar Szemle utasítja el a Tanút mint vállalkozást.)

71