Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

A Korunk januári számában jelenik meg Szőke Pál hírhedt cikke, amely főleg Németh- nek az Ortega-könyvről, A tömegek lázadásáról írt ismertetésére hivatkozva bélyegzi Németh Lászlót — fasisztának. Azt állítja, hogy Németh „Az irodalom fasisztája... (tudjuk, hogy Marinetti milyen jó atmoszférára talált Mussolini árnyékában), akit a fantasztikum és a mesterségbeli virtuózkodás ringat örömbe, mert hitet ébreszt önmaga iránt.”66 Ez a felelőtlen minősítés bántóan megalapozatlan, nélkülözi a konkrét elemzésnek még a kísérletét is. (Még akkor is így áll a dolog, ha tudjuk, hogy a fasizmus fogalma nem egészen azt a tartalmat hordozta akkor, mint ma, illetve, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a sajtó különbséget tett az olasz fasizmus és a hitleriz- mus között.) Szőke Pál Németh Lászlónak tulajdonítja Ortega megállapításait (legalábbis nem tesz különbséget az eredeti szöveg és annak interpretálása között), holott Németh cikkében „Ortega ismert csillagképé’’-nek „három ábrájá”-ról van szó. (V. ö. Tanú, 1932. I. 57.1.) Németh László ebben az ismertetésében valójában nem lép túl az ortegai „lappangó, de értékes elit” teóriájának rögzítésénél. (Az már egy másik kérdés, hogy más összefüggésben, még jó néhányszor tér vissza később is ehhez az ortegai sugallaté gondolathoz, s az „új nemesség” — elméletében nem nehéz felismerni az ortegai ösztönzést. Ám ez az elmélet éppen a leglényegesebb ponton különbözik is Ortega felfogásától: Németh László eliteszménye demokratikus társadalmi alapokat tételez fel.) A Korunk eme igaztalan ítéletén viszonylag könnyen teszi túl magát Németh László (nyilván azért is, mert a vád maga volt a manifesztált abszurditás), sőt — később — azzal vág vissza, hogy „Az ellenforradalom újságíróinak még szegény Babits Mihály is kommunista volt; nem természetes:e, hogy a Korunknak én fasiszta vagyok...” (Tanú, 1933. VI. okt. 344. 1.)

Soha nem tudott viszont napirendre térni Babits Mihály támadása felett. E bírálatnak valóban különleges súlya van, a Tanúról, de a Németh más műveiről szóló kritikák egy részében még évek múlva is ott érezni Babits helykijelölésének nyomait.67 „Kezdettől fogva figyelem e fiatal író túláradó tehetségét; — írja Babits —, nagyon sajnáltam, hogy a Nyugathoz hűtlen lett. ... Nem volt szabadabb s szabadjára engedettebb kritikus Magyarországon ... Tanúnak mondja magát; hideg és többnyire terhelő tanú ő; nem is tanú, hanem bíró!” Babits különösen A Nyugat elődei című Németh-tanul- mányon veri el a port: a „távlati torzítás ijesztő példájáénak nevezi. „Polihisztor ma már aligha lehet valaki — készíti elő a nagy ütést Babits —, hacsak nem bizonyos életkoron alul...” A Tanú ban „A magas műbírálat mellé valami cselédszoba- és hátsólépcsőszagú kritika férkőzik” — sújt le végül. Maga is érezhette, hogy túlságosan is elvetette a sulykot, mert a Nyugat következő számában Sértő Kálmán és Radnóti köteteiről szólva — enyhíteni igyekszik két héttel korábbi támadását: „Ostorom nem személyt vág; s ahol személyt — mint minap a Tanút —, ott ezt a személyt különösebben becsülöm. Szeretném büszkén hangoztatni: nem harcolok Púk Mihály módjára, mezítelen cigányhadak ellen.”68 Babits megbecsülése persze eléggé felemás, hiszen csakis a szépíró Németh Lászlónak szól. „Akármit mondhatok a kritikusra — írja még az első cikkében —, változatlanul becsülöm, s várakozással követem az írót: máskülönben nem is beszéltem volna róla.” (A kiemelések Babitséi.)

Ez a Babits-kritika megrendítő erejű. Németh még öt évvel később is úgy látja, hogy „következményeiben talán a legsúlyosabb magyar nyelvű műbírálat. . . Hatása fordított visszhangként az idővel erősödött, s fokról fokra nyerte el a halálos ítéletszerű kondulását.” (Tanú-évek, 463—464. 1.) E „kondulás” közvetlenül a Babits-cikk megjelenése után még nem volt hangos, hiszen (éppen egy évvel a közös nemzedék-folyóirat első megbeszélése után) újra leülnek tárgyalni a „nemzedék vezetők”: Illyés, Szabó Lőrinc, Halász Gábor, Németh László. Megállapodásukat az 1933 szeptemberétől kibővített Tanúról írásba is foglalják, néhány nap múlva azon72