Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)
levél megírása közötti időben jelent meg az utolsó lökést jelentő Gulyás-tanulmány a Protestáns Szemlében, amely Németh László hitét megnöveli, elszánását felduzzasztja. Gulyás Pál alapos dolgozata Németh László pályaképét rajzolja meg, és summázatként megállapítja: „Én Németh Lászlóban az ifjú magyarság új orientációját látom ... Az ifjúság volt ez a pályafutás, de a szó legnemesebb értelmében: egy felfokozott magyar ifjúság.”31 Németh László bejelentését viszont meglepetéssel teli félelemmel fogadja, attól tart, hogy a vállalkozás „Szabó Dezső-ízű” lesz, s levelében azt sugallja Némethinek, hogy ezt az aktivitást „egy eszményi kartelbe” kapcsolja be.32 Németh László azonnal válaszol Gulyás aggodalmaira.33 Ez a levél az egész Tanú- korszak egyik legfontosabb, forrásértékű dokumentuma. Érdemes tehát néhány sorát idézni, különösebb kommentálás nélkül, mintegy a fentebb elmondottak tömör összefoglalásaként, illetve hitelesítőjeként is. (A levélből kiemelt mondatok sorrendje nem azonos az eredetivel.) „Szabó Dezső egész élete a helytelen írói magatartás fényes illusztrációja; én e folyóiratomban ... a tiszta írói magatartásra akarok példát adni. Mért viszem én önkorrekciós tevékenységemet a nyilvánosság elé? Bizonyára nem vinném, ha nem hinném, hogy én vagyok a magyar ifjúság: vagyis annak, ami bennem lefolyik, le kell folynia még nagyon sok fiatalemberben. Az egész egyetemmel, az egész irodalommal versenyre kelek az ifjúság eszéért és szívéért. A folyóirat [ti. a Tanú, — M. I.] (a mi irodalmunkban legalább) páratlan téma és ismeret skálán fog tapogatózni... minden tanulmányom közös rendeltetése ... a helyes írói magatartásnak a fejlesztése, szabályozása, harmonizálása. ... a problémáknak nem a ‘szak1, hanem a ‘világnézeti* oldala érdekel . .. ... megmámorosodom e szédületes munkaalkalomtól ... ... s ha mindez zavarosnak, lázasnak, esztelennek tűnik: egy mentségem mindig megmarad: nem volt, aki helyettem megcsinálja.“ A Tanút— mindvégig —az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. gondozza A kiváló Tóth László — ha formálisan ekkor még nem is, de szellemében a Részvény nyomda vállalkozásainak fő irányítója — személyesen keresi fel Németh Lászlót és örömmel vállalja a Tanú nyomtatását.34 Egy-egy szám teljes költsége 300—400 pengő. Az egyes példányok ára 60 fillér. Az összpéldányszám 600—700 körül mozog, az előfizetők száma körülbelül 300. Németh László a megegyezés szerint honoráriumot nem kap, de még így is csak 1933 nyarától lesz többé-kevésbé önfenntartó a folyóirat. 1936 végén viszont az utolsó Tanú-szám nyomtatásakor 650 pengő a deficit.35 Németh László úgy tervezi, hogy évente nyolcszor jelenteti meg a lapot, ám ezt az elképzelését nem tudja megvalósítani. 1932-ben kettő, 1933 és 1935 között négy-négy, 1936-ban (a következő évre is áthúzódva) három füzet, összesen tehát tizenhét Tanú-füzet jelent meg. A füzetek huszonkét lapszámot tartalmaznak. Híressé vált szép beköszöntőjében Németh László így fogalmazza meg folyóirata célját, egyszersmind hitvallását és esszéíró módszerét is. „Folyóiratom ihletője e kor igazi múzsája: a szorongó tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part s a csillagok vezetnek. Nem akarok tanítani. Az esszét a nyilvános tanulás műfajának tekintem: egy lélek égtájakat keres s közben égtájakat segít megtalálni; munkásságom meghívó egy tanácskozáshoz, melyet önmagámmal folytatok. Folyóiratom tanulmányai messze ágazók lesznek, otthonos vidékről gyakran térek olyan területre, ahová akkor vetődöm először. Lehet, hogy a szakember nem mindig fog örülni ennek a látogatásnak. Azonban mindenkinek joga van minden emberi tapasztalathoz, s az én feladatom nem a szaktudományban van, hanem önmagámban. E folyóirat nem dióhéj-műveltség tudatlanok számára; a szellemi élet klorofillja inkább, melyen az ismeret problémává s a probléma magatartássá 68
