Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

válik. Ezt jelenti a címe is. Nem Figyelő, hanem Tanú. Nemcsak szemtanúja annak, ami van, hanem bizonyságtevő amellett, ami örök. Azon túl, hogy írás: erkölcs!”

A Tanú kritikai folyóiratként indul (a címlap és a verzó mindvégig megtartja ezt az elnevezést), de csak néhány számában hozott a mai értelemben vett kritikát, irodalom- kritikát: ,, . . . igazában a szebb és gazdagabb lelkeket keresi, az igazabb üdvözülés útmutatóit. Ez nem esztétikai, hanem üdvösségkritika.” — írja róla néhány év múlva szép esszéjében Komlós Aladár.36 Jellemzése összecseng Németh László programtervezetével, melyet a Tanú 1. számában tesz közzé. Pontokba szedi elképzeléseit, s ezzel tulajdonképpen akkori szellemi érdeklődésének a vázlatát is körvonalazza.

Az első szám még alig lép ki az irodalom köréből: ez az a „belső kör”, az „algebra”, a dolgok metaforikus lényege, melyből aztán — később — szélesebb körökbe is átlép: az élet, a „mozgalom” köreibe. Bámulatos az a munkatempó és szellemi készültség, mellyel írásait ontja. Nem kevésbé lefegyverző a témáknak az a bősége s a különböző témakörökből, illetve az egyes írásokból leszűrhető gondolatok rokonsága, mellyel az 1932-es két számban és az 1933-as évfolyam lapjain találkozunk. A sokféleségben Németh László az egységet, a jelenségek mögött a lényegi folyamatokat keresi. (Babits éppen ezt a törekvést nem értette meg, illetve magyarázta félre.) így például a műfajok általános problémáit (Új regények, Újabb történelmi munkák, Magyar líra 1932-ben, Három elbeszélő, Műfordítók csalétke) vagy a magyar irodalom bizonyos összefüggéseit (Arany János, A Nyugat elődei). A Visszatekintésben a „magyar szellem” történetét vázolja fel 1918 és 1932 között. Tanulmányt ír továbbá Korányi Sándorról, a fizika átalakulásáról, Proustról (hármat is), Arisztophanészről, Szophoklészről, Dantéról, a tizenhatodik századról, Ortega és F. Fried könyvéről, foglalkozik a katolicizmussal, a fasizmussal, a szocializmussal. Korábbi tervéhez, egy világirodalom-történet megírásához Ariosto, Rabelais, Montaigne arcképei jelentik a vázlatot.37

Igen jellemző momentum ugyanakkor, hogy Németh László „a legnagyobb mértékben” elégedetlen a Tanú első számával (sőt mi több: nem mulasztja el ugyanezt az érzését kifejezni Gulyás Pálnak az első évfolyam valamennyi számával kapcsolatban sem). Kezében a próbanyomatot tartva feszült idegállapotban gondol az első visszhangokra. Állapota „a vesszőfutásra készülő emberé, aki örül az első csapásnak, mert hiszen a fájdalom a fájdalom elképzelésétől váltja meg.”38 Gulyás Pál egyébként megnyugtató híreket közöl Debrecenből: „A Kardosok (Pál és László) nagy élvezettel olvassák, Juhász Gézát nem is említve ... Múltkor a vonatban olvastam egy cikkedet a lapból. Egész sereglet támadt körülöttem, egyetemi hallgatók. Egyik elkérte a Tanút és felírta a címét.”39 Gulyás biztatásai Németh Lászlót is felvillanyozzák: újra hisz abban, hogy a Tanú első száma az a „pisztolylövés, amely megindítja a forradalmat.”

Németh László Tanú-lázban égését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ugyanebben a levelében befejezésként, mintegy feledékenységét jóváteendő, megjegyzi a következőket: „Szombat este különben kislányunk született; gyönyörű, közel öt kilós gyerek.”40

AZ ELSŐ VISSZHANGOK EGYIK SZÓLAMA

Az első Tanú-szám legelső visszhangjai kedvezőek. Jóllehet Erdélyi József azzal a hírrel állít be Némethhez, hogy szidják, mint a bokrot, s Pap Károly is húzódozik a nyílt véleménymondástól, de Cs. Szabó László a Nyugattal összevetve Németh folyóiratát úgy nyilatkozik, hogy az őt izgató kérdéseket itt találja meg. Tamási Áron meleg hangú levélben üdvözli a vállalkozást: „sok hibája van irodalmi életünknek, de a legnagyobb az a posvány, melyet te igyekszel lecsapolni a Tanúval”. Illés Endre boldognak nevezi azt, „aki ilyen világot tarthat tenyerén.” Bóka László levele már fenntartásokról tanús69