Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Besenyei Szabó Pál: Kőbe vésett évek
— a bányában felborult a munka és a bér egyensúlya. Több munkáért kevesebb volt a fizetés. (Rosszak a kövek és ez plusz munkát vett igénybe, mert csak a kézbevétel pillanatában éreztük, hogy a kő el fog repedni.) Ezt a tényt ügyes taktikázással tompítani lehetett. Példa M. J. munkacsoportja, aki ugyanazért a fizetésért kevesebbet dolgozott, mint F. B. munkacsoportja. — A munkahelyi taktikázás nem személyes indíttatású jelenség, hanem annak gazdasági alapjai vannak. Az 1976 óta fokozódó bérvisszaesést kívánta kiegyenlíteni. Például M. J.-nek nincs más célja, mint a kereset színvonalát az optimális szinten tartani. — A taktikázás ugyanakkor személyes feszültségforrásokat eredményez, mely bomlasztja a munkahelyi közérzetet, lazítja a munkafegyelmet stb. A példa szerint F. B.-t és csoportját személyükben érintette kellemetlenül a taktikázás. Ez a tény a két munkacsoport közötti szolidaritást felrúgta. — A munkacsoportok között létező feszültségek a dolgozókat a vezetés felé gyengébbé tette, főleg a taktikázásban veszteseket. Tehát a szolidaritás érvényesülése kifelé megszűnt. — Az óriási mértékű fluktuáció a munkaközösségeket alapjaiban semmisíti meg, egymáshoz szokott csoportok nem alakulhatnak ki, hiszen állandóan változnak a munkatársak. — Az 1976-ban tárgyalt úgynevezett közös sorsérzés megsemmisülőben van. L. L. szerint „a bánya elveszítette minden vonzóerejét”. Valóban, 1979-ben óriási a fluktuáció. 64 fő, ami az itt dolgozó kőbányászok közel négyszerese. Az eltávozok között vannak olyan régi dolgozók is, akik gerincét alkották a munkásgárdának. A bányát ért érzékeny veszteségek ellenére a termelés napjainkban is tovább folytatódik, munkaerőgondokkal küszködve, de azért fenntartja magát. B. J. üzemvezető szavai szerint „mindig lesznek olyanok, akik itt maradnak, mert nem mernek elmenni, az itt eltöltött évek rabjai És mindig lesznek olyanok is, akik jönnek ide dolgozni, mert valami még megmaradt a bánya híréből.” 1981 tavasza. Csupán a két újabb típusú kővágó gép dolgozik, egészen kis területre zsugorodott a placc, amíg meg nem nyílik az új bánya, addig itt folyik a munka. A régi arcok közül már csak néhány van itt, ők bizakodnak. M. J. kezeli a gépet. Inkább már a fenti zúgásra figyel, ahol a földgyaluk készítik a terepet a nyitandó új bányának . . . A bányában összesen eltöltött közel fél év alatt szerzett benyomások, élmények ösztönöztek arra, hogy megírjam az emberek, sorsok, kövek együttes súrlódásait. Nevet adni a névteleneknek, megszemélyesíteni a munkát, a dolgozó embert, akik bizonyára önmaguk sem tudták és tudják, hogy éveket dokumentálnak. Ha lehet, úgy nevezném — a munka emlékműve a bánya. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN MAJOR IMRE SÜMEGI GYÖRGY PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 67
