Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Besenyei Szabó Pál: Kőbe vésett évek

A legnehezebb idők a háború utániak voltak. Ekkor terményért vagy élelemért cseréltük a követ. A pénz nem kellett, nem volt értéke, de feltaláltuk magunkat. A munkából és egy kis ésszel kinek könnyebben, kinek nehezebben, de meg lehet élni. Nekünk nehezebben, de nem panaszkodom. Egyre könnyebb lesz minden. A gépi vágás sem olyan nehéz már, mint a kézi fejtés, de ez is nehéz munka. 1960-ban szovjet kővágógépeket hoztak. Elkezdték vágni a követ, mi meg kézzel kínlódtunk. Nem bírtuk a versenyt. Abba is hagytam a kőbányászatot. Kocsit, lovat vettem, és elmentem fuvarozni. De azért mindig figyeltem a híreket. Azt terjesztették a maszek kőfejtők, hogy nem jó semmire sem ez a fűrészelt kő, nem lehet vele dolgozni. Megpróbálták rontani a céget. Egy darabig még fenn tudtak maradni, aztán eltűntek. Én láttam, hogy a jövő útja mi, s az első hívásra mentem is. 1962-től a bányában dolgozom. A gépi vágást elsőnek sajátítottam el. Megtanultam kezelni a gépet. Először furcsa volt. Mi szerettük a csendet. Ez a gép meg nagy zajjal járt, de sokat is csinált! Megszoktam. Letettem a gépkezelői vizsgát, azóta én irányítom a gépet. Hívtak már több helyre is, de egyelőre úgy gondolom a bányában maradok. 1979-ben sokan elmentek, mert azt hitték, hogy bezárják a bányát. Nem lehet csak úgy bezárni egy bányát! Én itt maradtam. Lesz még itt jó kő. Kitart nyugdíjig.

M. J. a bánya kulcsembere. Azt mondják, ha ő is elment volna 1979-ben, valóban be lehetett volna zárni a bányát. . .

A kézi fejtésről legendák maradtak fenn — emlékké vált izzasztó napok — a kőfalak magával ragadó látványt nyújtanak, millió csákánynyom, apró tűszűrások, amit mind egy-egy lendítés mélyesztett a kőbe. Lassan elmálló kőfalak, óriási völgyként, benőve fűvel, bokrokkal, egy letűnt munkafajta dokumentumai. Mennyi emberi munka alakította ki ezeket a látványukban is megragadó, óriási kiszelt hegybelsőket. Néhány monogram és évszám a kőfalakon mutatja a kitermelés idejét, módját. A szabályos csákánynyomok, néha játékos rajzolatokat írva vallanak az ismeretlen emberekről. Az önmagát az idő múlásától ösztönösen védeni akaró bányász névjegye közvetíti az emberi arányokat a több tízméteres falakon. Kőbe zárt izzadságnyomok.

Három oldalról 20—30 méteres kőfalakkal határolt katlanszerű mélység a bánya. Itt már megváltoznak a klímaviszonyok, s a különböző hatások felerősödnek. A bányában 10—15 fokkal hidegebb van télen, s nyáron ugyanennyivel melegebb. A levegő szabad áramlása, mozgása akadályozott. Nyáron fülledtebb, nehezebb. A kőfalak visszaverik a fényt, és a hőt visszasugározzák. Télen szinte vág a hideg. Nyáron a visszavert napsugarak a sárgásszürke falról felerősödve jutnak a szembe. Többen használnak ilyenkor napszemüveget. Árnyékos helyen is elviselhetetlen a hőség. A régi bányászok (kézifejtők) ilyenkor nem is dolgoztak. Ma nincs megállás. A puszta klíma elviselése is nehéz a szervezetnek. Ha megindul a légmozgás, az is felerősödve jelentkezik. A felkavart kőpor kirajzolja a forgószelet, mely tölcsérszerűen száguld körbe-körbe a bányában. Ez főleg nyári zivatarok előtti jelenség. A por behatol a szembe, a szájba, az izzadt bőrbe. Eső elől a gépek alá, védett mélyedésbe, a gép fülkéjébe lehet bújni, vagy lerohanni az öltözőbe, de mikorra leérne a dolgozó, már rég bőrig ázott. Fedett, védett melegedő, vagy óvóhelyiség nincs. A dolgozók építettek a maguk védelmére egy lefedett helyet. A köveket egymásra rakták, kötőanyag nélkül, és a lemeztetőt négy helyen alátámasztották. Ez nem épület, járja a szél, bever az eső.

Az emberek szervezete az évek alatt különböző módon reagált az itteni viszonyokra. Két jól elkülöníthető fizikai alkat alakult ki. Az a szervezet, amelynek kevesebb erőtartaléka volt, azon jobban meglátszanak a munkahelyi viszonyok, hatások, az jobban átalakult. Egészen szikár, inas, csontos sovány emberek. Középmagasakvagy alacsonyak. Karjuk kidülledőén eres. Kezeik testükhöz képest nagyok. Arcuk csontjai kiemelked64