Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Henkey Gyula: Ilyenek vagyunk (Adatok magyarországi népességek társadalmi néprajzához)
Bartucz Lajos 1938-ban a palócokat még úgy említi, hogy termetük kisközepes, gyakori közöttük a világos szemű, sötétszőke hajú, keletbalti típus, a mongoloidok aránya pedig szerinte egyes községekben a 20—25%-ot is eléri. Bartucz professzornak kisebb létszámú vizsgálatokra alapított megfigyelései az én eredményeim szerint csak kismértékben jellemzők a palócokra. A palóc centrum népességeire, melyek a török korban a legnagyobb mértékben fennmaradtak, a termet a nagyközepes és a magas határán van (a palócok hazánk magasabb termetű csoportjai közé tartoznak), leggyakoribb a barna szem, a barna—fekete haj aránya mindenhol 95% felett van, a magyarság török elemeivel kapcsolatba hozható turanid és pamiri típus közel hasonló arányban észlelhető, mint amennyit Lipták Pál 1958-ban honfoglaló magyar koponyák vizsgálata alapján kimutatott (40% feletti), a keletbalti típus gyakorisága csak azokban a községekben emelkedik 10% fölé, melyekben a szlovák eredetű családnevek több, mint 20%- ban kutathatók ki, (a török elemekkel kapcsolatba hozható turanid és pamiri típus aránya ezen utóbbi községekben is csak kismértékben csökken), a mongoloidok előfordulása pedig a palócok között eredményeim szerint csak 0,9%. Sok az igen erős, robusztus alkatúak száma, mely magas vagy nagyközepes termethez kapcsolódik, a nők általában izmosak és „teltkarcsúak”. „Vékonydongájú" és kövér egyaránt ritkán észlelhető köztük. A palóc centrumban több a magas termetűek és a robusztus alkatúak száma, a legtöbb erős alkatú férfivel és nővel Őrhalomban, Karancskesziben, Mát- ramindszenten és Pétervásárán találkoztam. A Palócföldön Szászi Éva pszichológus az én vizsgálataimmal párhuzamosan szépségideál-felméréseket is végzett, előzetes jelleggel Rimócon, Lucfalván, Bárnán és Nádújfalun, Őrhalomban pedig a pszichológiai vizsgálat az egész 24—60 éves őslakos népesség megjelent tagjaira kiterjedt. Kilenc, hazánkban előforduló embertípusból lehetettválasztani,aszimpátiavizsgálat során előszörl—1 fiatal férfit és nőt, középkorú férfit és nőt külön-külön, majd egy-egy típushoz tartozó négy személyt kellett együtt választani. Ugyanilyen választás volt az unszimpátiára nézve is. Minden faluban közel egyenlő arányban az összes egyéni szimpátiavizsgálatok során 41—47% közötti választás esett a turanid típusra, sorozatválasztásnál 60—70% között. Többen ezt a szimpátiaválasztást meg is indokolták, „olyan, mint apám”, „olyan, mint én”, „olyan, mint mi”, „szélesarcú, barna”, a turanid típusban tehát felismerték azt a jellegegyüttest, mely a palócokra elsősorban jellemző. Érdekes, hogy a turanid után a legtöbb választás a pamiri típusra esett, mely a palócok között a második leggyakoribb jellegegyüttes. Az unszimpátiaválasztáskor a palócok között ritkán észlelhető típusok vonásaira hivatkoztak. Szerintük az előázsiai nagyorrú, az északi túl szőke, túl hosszú fejű, túl hosszú arcú, a keleti mediterrán és mediterrán túl sötét bőrű és cigányos. Az eredmény nem volt számomra meglepő, mert Kelemen András sárrétudvari szimpátiavizsgálatai során is a legtöbben a turanid típushoz tartozókat találták szimpatikusnak és az általam vizsgált területen a mutatóba kivitt tanulmányokban a többségnek a turanid típushoz soroltak, valamint a turanid és a pamiri típusok átmeneti formái tetszettek, viszont külön jelentősége van annak, hogy a palócföldi vizsgálatokat szakképzett pszichológus végezte szabályos felmérés során. A palócok között a mindenkivel szemben érvényesülő, barátságos, közvetlen, udvarias magatartás minden népességre jellemző volt. A palóc centrum egyik községének plébánosa szerint magatartás szempontjából némi különbség van az egyes palóc népességek között, szerinte a tiszta palóc eredetűek öntudatosan udvariasak, a szlovák szár- mazásúakkal kevert palócok egyes katolikus falvakban alázatosan udvariasak, ezért nem fogadta el az áthelyezést egy olyan faluba, melynek népére az utóbbi magatartás a jellemző, mert 30 éve megszokta az öntudatos udvariasságot. Én a magam részéről említésre méltó különbséget nem észleltem e téren a palóc falvakban, de lehetséges, hogy papokkal szemben egyes községekben eltérő lehet a magatartás, elsősorban az 55
